Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?
Kiss József ekkor készült tanulmányában felveti a kérdést, hogy a rendszerváltoztatás időszaka, tehát az 1989-es esztendő vajon összehason- lítható-e a nyugat-európai 1789-es év jelentőségével, hiszen ő még ekkor nem láthatta, hogy mennyiben eredményez majd a társadalmi, politikai és gazdasági rendszerváltoztatás igazi demokratikus intézményrendszert, nyugati értelemben vett jóléti társadalmat és mennyiben válhat majd lehetővé a későbbiekben a politikai szabadságjogok érvényesülése. Az 1985-ös esztendő nemcsak a nemzetközi politikai környezet szempontjából volt fontos, hanem a magyar politikai pluralizmus születésének időszakaként is szokás emlegetni. Az MSZMP XIII. kongresszusán a kötelező kettős jelölésekkel bonyolított küldöttválasztás igen kellemetlen meglepetést okozott az állampárt számára, illetve az 1985-ös monori értelmiségi találkozó megint csak a vég kezdetét jelezte. A monori találkozó célja a magyar társadalom akkori állapotának megvitatása volt, illetve az összehangolt cselekvés lehetőségeinek keresése. A résztvevők között ugyan jelentős ideológiai és társadalmi különbségek voltak, a cél azonban szentesítette az eszközt és ekkor ezek a különbségek még nem vertek éket az egyes csoportok közé. A szellemi ébredés fontos állomása volt az 1987 júniusában megjelent Beszélő-különszám is, amelyben a Társadalmi szerződés című írást publikálták. A tanulmány egyfajta politikai program volt, amelyben az azóta már szállóigévé vált „Kádárnak mennie kell!” mondat elhangzott, és amely a magyar társadalom és az állampárt közötti viszonyok rendezésére, egy új társadalmi szerződés alkotására szólított fel.9 Az írás érdekessége, hogy nem a központi hatalomnak címezték, hanem a magyar társadalmat általánosságban kívánták megszólítani. Az 1987. év azonban egy másik nagyon fontos esemény miatt is jelentős. Lázár Györgyöt az akkor még igen fiatal és ambiciózus Grósz Károly váltotta fel a kormányfői székben. Aki rögtön elindította - a később csúfos bukásnak bizonyult - hároméves stabilizációs programját. 1987-ben volt a híres ellenzéki találkozó Lakiteleken, amely a magyar szellemi élet több mint 180 képviselőjét gyűjtötte össze. A találkozón a megjelentek közös nyilatkozatot fogadtak el, amely szerint: „A politikai és A politikai túlélés művészete 9 http://beszelo.c3.hu/cikkrovatok/836. a cikk eredeti szövege. 12
