Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)

1. fejezet: Hányszor lehet egy embert eltemetni?

Hányszor lehet egy embert eltemetni?

hatodik koporsóban a forradalom mártírjait helyezték örök nyugalomra, hanem az ellenforradalmi tételre épített rendszer legitimitása is tarthatatlanná vált.

Azt azonban, hogy ez a tétel tarthatatlan, a rendszer vezetői jóval korábban is tudták már. De Nagy Imrét csak június 16-án temették el újra, 1989- ben. Vagy talán akkor temették el először, mert ami korábban történt, az nem biztos, hogy temetésnek nevezhető aktus volt. Mielőtt még Nagy Imre újratemetése az új rendszer születésének szimbóluma lett, előtte már az újratemetés válaszra váró kérdés volt, emberiességből teljesítendő kérés, ami - a párt reményei szerint - pusztán kegyeleti aktus lesz. Egy évvel újratemetése előtt volt már egy temetése, csak az nem szimbólum lett, hanem szimbolikus volt.

De az újratemetés nemcsak egy szimbólum volt, hanem egy „ügy” is. Abban az értelemben is ügy, hogy a családnak és még nagyon sokaknak az ügye, és olyan értelemben is, hogy „a Nagy Imre-ügy”. Ebben a formájában többnyire az MSZMP központi vezető szerveinek különböző napirendjeinek tárgyalásakor, az ülések vitájában, a hozzászólásokban, a PB és KB szó szerinti jegyzőkönyveiben fel-felbukkanó kifejezés. Hol a belpolitikai helyzet értékelésekor, hol a különfélék között, de azért szerepelt ez önálló napirendként is. Például ilyen címmel: Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos jogi és biztonsági intézkedések, az ellenük folytatott büntető eljárás felülvizsgálatának jogi lehetőségei. így éppen a „kimondhatatlan és soknevű”5 bizottság napirendjeként. Ez a Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottság április 28-ai ülésének első napirendi pontja. Ez a napirendi pont azonban már jóval több kérdést tartalmaz ahhoz képest, hogy egy évvel azelőtt „a Nagy Imre-ügy” még csak egy rendezésre váró kegyeleti kérés volt.

Nagy Imre és a forradalom kérdése a párt retorikájában sohasem váltak külön, talán ezért nem tudott 1989-ben a Nagy Imre-újratemetés és a népfelkelésnek újrakeresztelt forradalom mint napirendi téma szintén „ösz- szenemkapcsolódni”. Jegyzőkönyv szerint ez a következőképpen történt a Pozsgay-nyilatkozat ügyében összehívott rendkívüli PB-ülésen, 1989. január 31-én. Grósz Károly a felháborodást tükröző pártvélemények kapcsán így fogalmazott: „...a levelek sok kérdést tartalmaznak, hogy megváltozott-e a párt hivatalos álláspontja, valamint mennyire van ez összhangban azzal az információnkkal, amit a közelmúltban adtunk a Nagy Imre temetésével ösz„Grósz Károly: Tisztelettel köszöntőm a Bizottság tagjait, kimondhatatlan és soknevű bizottságunk ülésének első találkozóját megnyitom.” MNL OL 288. f. 62/1. ő. e.

17