Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
II. Út a második semmisségi törvényhez - az igazságtétel kérdésének frontvonalai - az 1990-es év
rétéi között ismerkedtem meg és rácsodálkoztam, hogy idézett gondolatai mennyire azonosak az én záró gondolataimmal: „Borzadva bár, de ki kell mondani ezt az igazságot is és örökül kell hagyni az utánunk jövőknek: volt idő, amikor a bíróságok egy ordas hatalom tépő fogai mögött őrlő fogak voltak és szétzúzták ártatlan emberek életét, szabadságát, igazságát és reményét. A mi dolgunk, hogy ismét azzá váljanak, amire hivatottak: a jogrend és biztonság őreivé, az igazság templomává”. Az 1989. szeptember 8-án elkészült dolgozatot - amelyhez csatoltam 32 dokumentumot fénymásolatban - személyesen adtam át az igazságügyi minisztériumban Palánkai Tibomé főosztályvezető-helyettesnek. Rövidesen értesítést kaptam, hogy a tanulmányból készítsek rövid összefoglalót, továbbá, hogy jelenjek meg Jakucs Tamás főosztályvezetőnél. Az igazságügyi minisztériumban Jakucs Tamás főosztályvezető átkísért László Jenő államtitkárhoz. Az államtitkár közölte, hogy a büntetőbírói tevékenység irányítására vonatkozó titkos utasítások feldolgozására dr. Horváth Tibor a miskolci egyetem jogi karának büntetőjog professzora kapott megbízást, azonban az általa benyújtott dolgozatban nem tett eleget a feladatnak. Horváth professzor dolgozata ugyanis a szóban forgó időszak büntetőjogi joganyagáról értekezik, s abban nem esik szó a büntető bíróságok - az akkori alkotmánnyal és törvényekkel ellentétes - irányításáról. Felhívott, hogy az erre vonatkozó kutatásokat soron kívül - és igen rövid határidővel - végezzem el. Arról, hogy Horváth professzor - a Halál- büntetést Ellenző Liga elnöke - miért ódzkodott a diktatúra lényegéhez tartozó pszeudo-jog feltárásától, nem tudjuk, talán életútja201 némileg magyarázza magatartását. II, Út a második semmisségi törvényhez 201 Horváth Tibor, dr. (1927) 1949 és 1950 között az Államügyészi és Bírói Akadémia hallgatója. 1950-től a Fővárosi Főügyészség ügyésze, majd az IM ügyészségi főosztályának munkatársa. 1951-ben - summa cum laude - doktorált. Posztgraduális képzésben vett részt a leningrádi egyetemen (1952-1955). 1956-tól az IM törvényelőkészítő főosztályon előadó, majd osztályvezető. 1957-től biró a Fővárosi Bíróságon. 1959-től a MTA Állam- és Jog- tudományi Intézetének tudományos munkatársa. Osztályvezetője, majd főosztályvezetője. 1971-1980 között a Rendőrtiszti Főiskola oktatója, meghívott előadó a JATE-n. 1981-1992 között a Miskolci Egyetem jogi karán a büntetőjogi tanszék vezetője, egyetemi tanár, majd emeritus professzor. 1980-tól akadémiai dr. A MTA Tudományos Minősítő Bizottság tagja. A Halálbüntetést Ellenző Liga elnöke, 1989-ben vonult nyugdíjba. 95
