Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

II. Út a második semmisségi törvényhez - az igazságtétel kérdésének frontvonalai - az 1990-es év

dott negyedikként - a kommunista párt „főideológusa” - Révai József193 194 A MKP az 1945. évi választásokon igen szerény eredményt ért el (17%), ez a tény azonban nem csökkentette a kizárólagos hatalom megszerzésének igényét.

Ormos Mária szavaival: „...az MKP kezdettől fogva a hatalom kizárólagos megragadására készült, de azt a törekvését minden eszközzel leplezte. [...] Egy rövid átmeneti korszak illúziói, amelyeket az tett lehetővé, hogy Sztálin még nem döntött végleg a volt szövetségeseivel szemben követendő politikájáról. A játékban kétségtelenül részt vettek az MKP vezetői, akik részben tudatosan, részben öntudatlan elősegítették a nagy megtévesztést. Tapasztalat alapján egyébként be kell látnunk, hogy nagy tömegeket nem csak a nácizmus és a fasizmus tudott becsapni, félrevezetni.”195

Az Igazság Canossa-járása_______________________________________

1956 júliusig), a MDP első titkára (1956. júl. 18-tól október 25-ig), a MTA tagja (1949- 1957). 1956. okt. 29-én a Szovjetunióba menekült, ahonnan csak 1960-ban térhetett vissza Magyarországra. 1962 augusztusában kizárták a pártból. Visszavonult a közélettől, fordításokból élt.

193 Farkas Mihály [születési néven Lőwy Hermann] (Abaújszántó, 1904. júl. 18. - Buda- pest.1965. dec. 5.) nyomdász, kommunista politikus. 1944-ig emigrációban élt a Szovjetunióban. 1944-1945-ig az MKP (MDP) KV tagja. 1945 májusától 1953 júniusáig, majd augusztustól 1955 áprilisáig a PB tagja; 1945-1951-ig főtitkár-helyettes. 1945. július 15- 1945. november 23-ig a BM politikai államtitkára. 1948. szeptember 9-től 1953. július 4-ig honvédelmi miniszter. 1956. október 13-án letartóztatták, 1957 márciusában 6 évre, majd 1957. április 19-én 14 évi börtönre ítélték. 1960. április 5-én egyéni kegyelemmel szabadult.

194 Révai József [születési néven Léderer] (Budapest, 1898. okt. 12. - Budapest, 1959. aug. 4.) kommunista politikus. Középiskolás korában csatlakozott a Galilei Körhöz. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Berlinben folytatta. 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) egyik alapítója és a Vörös Újság belső munkatársa. A kommün bukása után emigrált. Az illegális KMP Központi Bizottságának (KB) póttagja, majd tagja (1926-1930). 1930-ban Magyarországra küldték, itt 3 és fél év börtönre ítélték. 1934-1937 között Moszkvában a kommunista Intemacionálé Végrehajtó Bizottságának (Komintern VB) munkatársa, majd a II. világháború alatt a Kossuth Rádió munkatársa szintén még Moszkvában. 1944-ben a Vörös Hadsereggel tért vissza Magyarországra. 1944—1956 között a Magyar Kommunista Párt (MKP), majd a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségében (KV) tag, 1945-1946, majd 1948-1953 között a titkárság tagja, 1953 júniusában és 1956 júliusától októberig pedig a Politikai Bizottságé (PB). A párt legfőbb ideológusa, a hatalomátvétel után a kulturális élet irányítója. 1949. júniustól 1953. júliusig népművelési miniszter. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (1949).

195 Törvénytelen szocializmus. Zrínyi Kiadó-Új Magyarország, Bp. 7. p. én.

92