Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
I. Az igazságtétel igényének megjelenése az akkori gyakorlat szerint a harci cselekményekben részt vevő személyeket a politikai bűncselekmény mellett rendszerint más, súlyos megítélésű bűn- cselekmény miatt is felelősségre vonták.” A törvény 2 §-a Legfőbb Ügyészi indítványhoz és Legfelsőbb Bírósági döntéshez kötötte a semmisséget az olyan köztörvényes minősítés esetében, amely nem függött össze harci cselekményekkel. Ez a törvényi megoldás két okból is elhibázott. Először aránytévesztés a legfelsőbb ítélkezési szintre vinni olyan kérdés megítélését, amelynek elbírálására - annak idején - alacsonyabb szintű bíróságnak volt hatásköre. Az expozé szerint: „A felülvizsgálatot a törvényjavaslat a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe utalja. Ez biztosítja, hogy az elbírálás azonos szempontok szerint történjék.” Nos, ezen az alapon valamennyi ügyet legfelsőbb szintre kellene utalni. Aligha járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük a középszintű bíróságokkal szembeni bizalmatlanságot. Ennek oka nem csak szakmai lehet, sőt megítélésem szerint elsősorban nem szakmai, hanem politikai bizalmatlanságról volt szó. A másik hiba a törvénynek abból a felfogásából fakad, amely az eseményeket népfelkelésnek, azaz meghatározó módon olyan eseménysornak fogja fel, amely az utcai megmozdulásokban - értve ez alatt a fegyveres akciókat is - merül ki. A forradalom ennél lényegesen szélesebb cselekmény- sort átfogó folyamat. A törvény azonban ezekre már aligha alkalmazható, mint arra, a Tóth Ilona-ügy szolgált először példával. Ebben az ügyben e törvény alapján benyújtott semmisségi kérelmet a bíróság elutasította s nem lehet azt mondani, hogy törvénysértő módon. Az elutasító határozat azért született, mert az ügy „nem fért bele a törvény kereteibe”, ezért volt szükség 2000-ben a lex Tóth Ilonának elnevezett 2000. évi CXXX. tv. (negyedik semmisségi törvény) megalkotására, amely egészen más elvi alapokon készült. Itt már tekintetbe vette a jogalkotó a történeti kutatás eredményeit, amely bizonyította, hogy a megtorlás időszakában nem voltak független bíróságok, nem léteztek az ítélkezés jogi garanciái, sőt az ítéletek valójában politikai síkon születtek. Az első semmisségi törvény 3 §-a, amely a törvényi időhatáron kívüli - a forradalommal összefüggő - elítéléseket nyilvánította semmisnek, ugyancsak ellentmondó döntések forrása lett. Hatása mind a mai napig kimutatható. így az 1966-os - a forradalom tizedik évfordulóján - ügyekben a Legfelsőbb Bíróság is ellentétes döntéseket hozott. Vaczkó László és társai 71
