Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
I. Az igazságtétel igényének megjelenése Jelezte, hogy elvi tisztázó vita folyik 1956-ról, amelynek „az első állomásán vagyunk talán túl”. Sokat sejtető szavak az alábbiak: „Helyes azonban, hogy a pártnak ebben a kérdésben kell legyen álláspontja, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy történelmünknek ilyen kérdéseiről a nép egészének is van és lesz álláspontja... A népnek ezt a jogát, azt hiszem, elvitatni nem lehet. Jó lenne, ha közelítenénk a kettőt [ti. a párt és a nép álláspontját - K.F.] és ezért erre fel kell készülnünk. Az ülés végén felszólaló Pozsgay Imre szavai74 - különösen a későbbi történések függvényében - jelentősek: „A damaszkuszi úton, egyszer - aki vált az életben - végig kell mennie, ki ekkor, ki akkor...” Ezután a személye körül kialakult vitára reagálva is volt megjegyzése: „...mondhatom, hogy húsz év óta következetesen ugyanazt a politikai szándékot és vonalat folytatom. Nem vettek zsákbamacskát azok, akik engem megválasztottak. Ez volt tőlem elvárható, és ez volt kiszámítható. Tehát kiszámítható vagyok, ezt is szeretném mondani. Ha mégis fájdalmam egy pontjára visszatérek, amelyik személyes ügyeimet érintette, akkor csak annyit, hogy azért nem lenne jó ismét visszakeveredni egy olyan közéletre, ahol az erény válik bűnné és a meghunyászkodás, meg a sunyiság válik erénnyé.” Ez idő tájt - ez már a szerző személyes tapasztalata - azon a bizonyos damaszkuszi úton elég nagy volt a forgalom. Voltak, akik előre mentek, voltak, akik visszafelé, voltak olyanok is, akik körforgalomnak tekintették a damaszkuszi utat. 1989. február 20-21-én a KB ülése ugyancsak fontos az igazságtétel folyamatának szempontjából. 1989. július 14-i nyilatkozatában kegyelettel emlékezett meg Nagy Imréről és a forradalom áldozatairól. Tagja volt az MSZP-nek és beválasztották az elnökségbe is, de gazdasági programjának elutasítása miatt kilépett a pártból. 1990-ben független jelöltként szerzett országgyűlési képviselői mandátumot. 1991-ben lemondott mandátumáról és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke lett 2000 májusáig. A politikától visszavonult. 73 Jkv. 1993.1. p. 163-168. 74 Jkv. 1993.1. p. 171-172. 39
