Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény

I. Az igazságtétel igényének megjelenése

Tőkei utalt még Bibó István53 megfogalmazására is: „Hajói emlékszem a neves, de sokat bírált teoretikus, Bibó István nem sokkal a tragikus napok után népfelkelésnek tekintette 1956 októberét.” Ezt követően Tőkei kijelentette, hogy Lukács György álláspontjához csatlakozik, mert az mind elméletileg mind ideológiailag helyes.

Tőkei felszólalása után kapott szót Berecz János54, a PB tagja, aki 1956- tal kapcsolatban, 1981-ben ismét megjelentetett könyvében55 egyértelműen az 1956 decemberi dogma mellett foglalt állást. Ezt az álláspontját erősítette meg a Magyar Televízióban 1986-ban sugárzott „Velünk élő történelem” sorozatban is.

53 Bibó István, dr. (Budapest, 1911. augusztus 7. -Budapest, 1979. május 10.) jogász, politikus, egyetemi tanár. Szegeden szerzett államtudományi, majd jogtudományi diplomát (1933, 1934.) majd Bécsben és Genfben tanult tovább, bírósági jegyző, majd igazságügyi minisztériumi tisztviselő (1938-tól). 1937-ben a Márciusi Front programnyilatkozatának egyik szerzője. A német megszállás alatt üldözötteknek állított ki menleveleket. 1944. október 16-án letartóztatták, majd szabadulása után illegalitásban élt. 1945 márciusától 1947 júliusig Erdei Ferenc felkérésére a belügyminisztérium közigazgatási osztályát vezette. 1945 októberében készült el „A magyar demokrácia válsága” című művel. 1946 júliusától 1950-ig a szegedi egyetem professzora, az MTA tagja. 1951-ben elveszítette állását, könyvtárosként dolgozott. 1956. október 30-án a Nemzeti Parasztpárt újjászervezője. 1956. november 3-tól a Nagy Imre-kormány államminisztere. Nagy Imre menekülése után a parlamentben maradt és felhívást bocsátott ki a passzív ellenállásra. 1956 december elején tárgyalt az indiai nagykövettel. 1957. május 23-án tartóztatták le, majd életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Az 1963. évi közkegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában dolgozott. A Bibó-perről vö.: Zinner Tibor: Dr. Bibó István és hét társa büntetőpere a kádári megtorlás rendszerében. In: Belügyi Szemle, 2012/6 p. 5-32 és 2012/7-8 111-127.

54 Berecz János (Ibrány, 1930. szeptember 10.) kommunista politikus. 1950-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a debreceni egyetemen, majd 1951-ben a Lenin Intézetben folytatta, ahol 1955-ben szerzett diplomát. Az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiáján tanult a Szovjetunióban (1963-1966). Eközben 1955-től a DISZ, majd a KISZ munkatársa, 1959-től a KISZ KB egyetemi és főiskolai osztályának vezetője. 1963-tól az MSZMP külügyminisztériumi bizottsága első titkára. 1972-től az MSZMP külügyi osztályának helyettes vezetője, 1974-től osztályvezető. 1980-tól az MSZMP KB tagja. 1982- től a Népszabadság főszerkesztője. 1985-től az MSZMP KB ideológiai és propaganda ügyekkel foglalkozó titkára. 1987-től az MSZMP PB tagja. 1985-től országgyűlési képviselő. 1989-ben nem csatlakozott az MSZP-hez, az újjászervezett MSZMP KB tagja lett. 1999-ben kilépett és visszavonult a politikai élettől.

55 Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956. Bp., Kossuth Kiadó, 1969, 1981.

29