Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
V. A zétényi-javaslat - az országgyűlés határoz - újabb bukások - az AB-n az 1993. évi XC. TV.
V. A Zétényi-javaslat kozó állásfoglalással sem. Az Országgyűlés 1945 óta létező általános érvényű elévülési akadályt értelmez, amelyet az 1945. évi VII. tv. IX. § elvi éllel megfogalmazott: nyugszik az elévülés azon bűncselekményekre, amelyek üldözhetőségét az uralmon volt hatalom megakadályozza... Ezt a tételt az értelmezésben hivatkozott jogszabályok fenntartották, annak alapgondolata a jogállamisággal és a jogbiztonsággal az Országgyűlés értelmezésében összhangban van.” Utal még a különvélemény arra is, hogy a vizsgált OGY-állásfoglalás figyelemmel volt a 11/1992. AB határozatra. „A fentiek alapján álláspontom szerint az indítványt el kellett volna utasítani” - zárja így különvéleményét Zlinszky János alkotmánybíró. A 42/1993-as AB-határozathoz benyújtott különvéleményében Zlinszky János ugyancsak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írt jogállamiság elvéből indul ki, s ebből következtet a hatalmi ágak megosztására s a visszamenőleges érvényű jogalkotás tilalmára. „A hatalmi ágak megosztása értelmében egyedül a bíróság állapíthat meg bűnösséget, szabhat ki büntetést, és véglegesen, joghatályosan csak a bíróság állapíthatja meg mindenkire kötelező érvénnyel a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okot is. Ezzel a kizárólagos bírói hatáskörrel a vizsgált törvény nem ellenkezik. Nem alkotmányellenes a büntetőeljárás olyatén szabályozása, hogy elévülés alapos feltételezése esetén rendőri vagy ügyészi szakban is abba lehessen hagyni a nyomozást.. .Az ilyen - elévülésre tekintettel - történt megszüntetésnek azonban nincs jogereje, az eljárást mindenkor újra lehet kezdeni. A rendszerváltozást követő időszakban, amikor a bűncselekmények üldözhetősé- gével kapcsolatos vélemények a társadalomban erősen megoszlanak, a jog- államiságból következő jogbiztonság követelménye indokolttá teheti az elévülés megállapításának kizárólagosan bírósági hatáskörbe utalását.” Zlinszky János véleménye szerint - noha a törvény több pontosításra szorul - „nem sérti az alkotmányos büntetőjogot”. Az Alkotmánybíróság, amikor az eljárásjogi utat is elzárta az igazság- tétel legszűkebb körű megvalósulása elől, valójában ugyanazt a technikát követi, amelyet a Rákosi nevével fémjelzett időszakban követett a kommunista jogalkotás: büntetőeljárás érdemi döntéseit kivette a független bíróság kezéből és a közvetlen befolyásolható nyomozóhatósághoz telepítette. A Zlinszky János által kifejtett és mindenben helytálló különvéleményekben foglalt érvelés alapos okkal egészül ki azzal a tétellel, hogy az AB 191
