Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
IV. Az igazságtétel veresége - konferenciák - a kormány törvényjavaslata - az 1992-es év
IV. Az igazságtétel veresége Számomra kérdéses, hogy milyen messzire lehet elmenni az alkotmányosság vizsgálatánál az Alkotmány előírásainak magyarázatánál. Helyeselni lehet-e azt a törekvést, hogy az írásban rögzített Alkotmány szövegének értelmezése helyett az ettől talán eltérő, láthatatlan alkotmány létrehozását hajtsák végre.” A másik kritika alá vett kérdés a már említett „nullum crimen”-elv értelmezése. Teljes joggal oktatta ki az AB-ot arról, amit egy másodéves joghallgatónak a „nullum crimen”-elvről tudni kell. „Alkotmány 57. §-ának (4) bekezdésében is rögzített elv a visszamenő- leges büntethetőség tilalmáról szól - mondja Békés professzor-, de tartalma nem azonos az AB által mondottakkal: Ez az előírás világosan kifejti, hogy egy jogszabályt nem szabad visszamenőleg olyan erővel felruházni, amely- lyel egy cselekményt, amelyet a végrehajtás idején nem tekintettek büntetendő cselekménynek, büntethetővé deklaráljanak.” A büntető jog nemzetközileg is elismert professzora hangot adott azon meggyőződésének is: „...minden bővítő értelmezést hibásnak tartok, amely a »nullum crimen«-elvbe bevonja a büntethetőség kérdését is.” Rámutatott, hogy a vizsgált törvényben a gyilkosság, halált okozó testi sértés, stb. évszázados tényállás. „Ezen semmit sem változtat az, ha a cselekmény elkövetése és megítélése közti időszakban a tettes büntethetősége már nem áll fenn, pl. a tettes elhunyt, kegyelmet kapott vagy a cselekmény elévült.” Rámutatott arra is: „A mi alkotmányunk tehát nem ismeri a visszamenő hatály általános jogerejű tilalmát. Ezért hibásnak tarok minden olyan törekvést, amely az Alkotmány idézett 57. §-ának ilyen jelentőséget tulajdonít.” Az elévüléssel kapcsolatos véleménykülönbségét így fogalmazza meg: „Vajon a bűncselekmény üldözhetősége az elévülési idő lejártának feltétele? Megbékélhetünk azzal, hogy az elévülési idő lejárta - talán teljes lejárta - feltétele olyan esetekben, amikor az államhatalom a bűncselekmény tettesének felelősségre vonási kötelezettségének nem csak, hogy nem tesz eleget, hanem úgyszólván állami feladat bűncselekmények elkövetése. Ezen előfeltétel létjogosultságát elismerik az ENSZ-határozatok is, és néhány állam konkrét jogszabályai a náci idők bűncselekményeire vonatkozóan. Milyen jogon lehet ezen elvek akceptálását elutasítani a kommunista diktatúrák hasonló bűncselekményeinek értékelésénél?” A következő felszólaló egy osztrák jogtudós dr. Wolfgang Brandstetter a Bécsi Egyetem docense. 175
