Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

III. A harmadik semmisségi törvény - a semmisség törvények deficitje - a zétényi-takács- javaslat - a nagy összecsapás - az 1991-92-es év

núsítani, hogy a múlt bűneit vagy bűnöseit szeretném védelmezni” - ellenez­te a törvényjavaslatot. „Én azt hiszem, nekünk nem az a kötelességünk, hogy kevés, életben maradott aggastyánnal leszámoljunk, vagy igazságot szolgáltassunk annak a korosztálynak vagy későbbi korosztálynak, amelynek tulajdonképpen nem lehet igazságot szolgáltatni. Én azt hiszem, hogy nekünk nem fájdalmas se­beket kell ma olyan emberekkel beragasztanunk, akik kisgyerekek voltak, mikor mások a sebeket helyettük ütötték, hanem igazi demokráciát, igazi jogrendet és igazi távolba mutató, visszaélés mentes, mindenki számára, a nekünk nem tetszők számára is szabadságot biztosító holnapot kell felépí­tenünk.” - összegezte álláspontját Nagy Attila. Pető Iván felszólalásából egy meghatározó mondat: „Ha egyszer a tör­ténelmi igazságtétel osztályalapon jogosult, akkor azt gondolom, hogy en­nek a törvényjavaslatnak ezen elv alapján nincs helye.” Hasznos Miklós (KDNP) a törvényjavaslatot támogatva megjegyezte: „A népek igazságérzete megköveteli és megkövetelte mindig, hogy pusztán az idő múlása ne adjon menlevelet azok számára, akik a saját népük ellen vétkeztek. Ezért még ma is felelősségre vonhatók bizonyos államokban és bizonyos államok jogrendszere szerint a náci kollaboránsok, és ezt a jog­szabályt nem akkor hozták, miközben kollaboráltak, hanem jóval később utána.” A felszólalók közül még utalunk Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) sajá­tos érvrendszerű felszólalására. A filozófus képviselő - utalva a nürnbergi perre és a „nürnbergi típusú ítélkezésire - megjegyezte „...egy leckét kívántak nyújtani a világnak. Csak ez a lecke rosszul sikerült. Tekintve, hogy itt egy előadást rendeztek a náci Németországgal szemben győztes hatalmak, bemutatták, hogy milyen szörnyű bűnök ellen küzdöttek is ők, és ezzel utólag bizonyították az általuk vívott háború igazságos és erkölcsös voltát. Ugyanakkor azonban nem ke­rülhették el azt a látszatot, hogy itt egész egyszerűen a győztesek ítélkeztek a vesztesek fölött.” Utalt még az Eichmann-perre: „És ez a lecke, amit az Eichmann-pör és az összes hasonló pörök felmutattak - mindjárt fogok itt Önöknek egy idé­zetet felolvasni -, az az volt, hogy van valami komikus irrelevancia, amikor az erkölcs, valamennyiünk erkölcsi meggyőződése a vádlottak padjára egy normális jogi procedúra keretében - vagy nem normális jogi procedúra ke­retében - a Gonoszt kívánja tetemre hívni. Ez egy kicsit illuzórikus.” Az Igazság Canossa-járása_______________________________________ 158

Next

/
Thumbnails
Contents