Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
III. A harmadik semmisségi törvény - a semmisség törvények deficitje - a zétényi-takács- javaslat - a nagy összecsapás - az 1991-92-es év
Az Igazság Canossa-járása nyen fellépett. A ’60-as években még sok esetben bírói úton - így az egyházi személyekkel kapcsolatos számos ügyben, vagy a forradalom 10. évfordulóján később sokkal inkább a rendőrségi operatív eszközök váltak meghatározóvá. Nem változott a rendszer alapját képező osztály diszkrimináció, továbbá az ezen alapuló nyílt jogegyenlőtlenség és az emberi jogok semmibe vétele. Nem várhatott tehát sokáig az a vizsgálat, amely tisztázni volt hivatott ezen időszak ítélkezési gyakorlatát, s ez a feladat első sorban az igazságügyi minisztériumra hárult. A korábbi bizottságok feloszlatását követően - 1991 tavaszán - dr. Bal- sai István igazságügy-miniszterrel folytatott szőkébb körű megbeszélésen - amelyen részt vett dr. Sándorfi György kabinetfőnök és dr. Bárd Károly helyettes államtitkár, valamint e sorok írója, mint a büntetőjogi főosztály vezetője - döntés született arról, hogy a miniszter megkeresi a Legfelsőbb Bíróság elnökét, dr. Solt Pált és a legfőbb ügyészt, dr. Györgyi Kálmánt egy bizottság létrehozása tárgyában. A bizottság feladata áttekinteni 1963 áprilisa és 1989 között folytatott bírói gyakorlatot a politikai tartalmú bírósági ítéletek tekintetében. A vizsgálat nem csak a Btk. állam elleni büntettek fejezetére terjedt ki, tekintettel arra, ahogy az elítélések politikai indíttatása más fejezetben elhelyezett bűncselekmények - pl. közösség megsértése - esetében is előfordulhatott. A Tanácsadó Munkabizottságnak nevezett testületbe dr. Balsai István igazságügy-miniszter rajtam kívül dr. Mezey Barna tanszékvezető egyetemi docenst, az ELTE jogtörténeti tanszékének vezetőjét delegálta. Dr. Solt Pál Legfelsőbb Bírósági elnök dr. Zinner Tibort, a Legfelsőbb Bíróság tudományos osztályvezetőjét és dr. Zanathy Jánost, a Legfelsőbb Bíróság bíráját, dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész dr. Steffler Sándort, a Legfőbb Ügyészség ügyészét delegálta. Az első bizottsági munkaülésen egyetértettünk abban, hogy valamennyi megyéből, illetve a fővárosból beszerezzük az elérhető ügyiratokat. Ha nem is sikerült minden ügyiratot beszerezni - 6620 elítélt és 696 kényszer- gyógykezeltre vonatkozó hatalmas iratanyag begyűjtését követően kezdtük meg az ügyek áttekintését, amelybe beletartozott a jogpolitikai háttér feltárása is. A vizsgálatról a Zinner-Zanathy szerzőpáros közös jelentést készített, míg külön írásbeli beszámolót nyújtott be Steffler Sándor. Mezey Barna és e sorok írója a vizsgálat tapasztalatainak kiértékelésében vett részt, amelyről rövid összefoglalót nyújtottam be a tárca vezetőjének. 122
