Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

II. Út a második semmisségi törvényhez - az igazságtétel kérdésének frontvonalai - az 1990-es év

nelmi Igazságtétel Bizottság jogi munkatársaként naponta szembesülök a követelésekkel. A sértettek nagyrésze (sic!) a vétkesek felelősségrevonását és a sértetteknek elégtételt követel.”

Ezt követően Dombach - mint írja - személyes véleményét tárja a tárcavezető elé. A Törvénysértések jogi felülvizsgálata c. 1. pontban kifejti:

„A hatalom szemérmes, általánosító-ködösítő módon több mint három évtizede, a szovjet párt XX. kongresszusa óta elismeri, hogy a »személyi kultusz korszakában« tömeges törvénysértések történtek. Pár tucat sértett esetében már 30 évvel ezelőtt megtörtént az ügyük felülvizsgálata, sok esetben felemás módon. Csak 1989-ben kezdődött el a több százezer embert sújtó törvénysértések jogi felülvizsgálata. A durva, számtalan emberéletet követelő törvénysértéseket most alkotott jogszabályok és egyedi ügyekben hozott felmentő ítéletek deklarálják, vitathatatlanná teszik. Nem vitás, hogy a jogi elégtétel-adásnak meg kell történnie. E téren a kormányzat - ha tétován is, és sok esetben felemás módon, de - lényegében a legfontosabb lépéseket megtette.”

A tanulmány e pontja önmagában is ködösítő, egyrészt „mert egyedi ügyekben” nem csupán egy ügyben hozott felmentő ítéletet bírói fórum, másrészt mert ebben az időben még korántsem beszélhetünk „a legfontosabb lépések megtételéről”, hiszen csak egyetlen lépés történt, az első semmisségi törvénnyel. Az tény, hogy - mint fentebb rámutattunk - e törvény megoldása valóban „tétova” és „felemás módon” oldotta meg a kérdést.

Dombach dolgozatának 2. pontja - A törvénysértések elkövetőinek büntetőjogi, erkölcsi és politikai, illetve anyagi felelőssége - részében a büntetőjogi felelősségről szólva előadja, „a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét legtöbb esetben kizárja az elévülés. Sokan felvetik: törvénnyel ki kellene zárni ezeknél a cselekményeknél az elévülést, úgy, mint a nürnbergi törvényekkel kizárták a háborús-népellenes bűncselekmények esetében... Ezek a törekvések nem helyeselhetők. A büntetés célja általában a megtorlás és ezen keresztül az egyéni és általános megelőzés. A megtorlás, büntetőjogi felelősségrevonás - ha valóban törvényes keretek között történik - hosszú évekre megterhelné a társadalmat, különös tekintettel arra is, hogy igen sok eljárást kellene lefolytatni, nagyon nehéz lenne megvonni a határt, milyen mélységekig hatoljon a felelősség vizsgálata. Az elkövetők nagy száma miatt súlyos társadalmi feszültségek keletkeznének, a társadalom morális károsodása felmérhetetlen lenne. Felmerül a gondolat: csak a legkirívóbb esetekben alkalmazzuk a büntetőjogi felelősségre vonást. Ez sem járható út:

II. Út a második semmisségi törvényhez

107