Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)
pádot jelölte köztársasági elnöknek, akit május 3-án az Országgyűlés elnökévé, azaz ideiglenes köztársasági elnökké választottak. Köztársasági elnökké augusztus 3-án választották meg. Tízéves elnöksége idején Göncz szinte végig a politikusi népszerűségi listák élén állt, elnöki tevékenységének megítélése mégsem egyértelmű. Előbb a taxisblokád, majd a médiaügyek kérdésében hamar összeütközésbe került Antall Józseffel. Több kormánytöbbség által elfogadott törvényt nem írt alá, így az ún. igazságtételi törvényt sem (ezt utóbb az Alkotmánybíróság megsemmisítette), amely az előző rendszer által elkövetett bűnök elévülhe- tetlenségét fogalmazta meg. Ezzel szembekerült hajdani politikai barátaival, nemcsak Antall Józseffel, de a volt ’56-osok jelentős részével is. A legélesebb és legtovább elhúzódó küzdelem a miniszterelnök és az elnök között az ún. médiaháború volt. Ennek keretében Göncz Árpád előbb nem járult hozzá a médiumok (a rádió és a televízió) vezetőinek felmentéséhez, majd nem írta alá az Antall József által előterjesztett új médiavezető-ki- nevezéseket. Ezek megtagadásához azonban nem volt joga, ezért 1992. szeptember 19-én az akkor még MDF alelnök Csurka István vezetésével több tízezres tüntetés volt a Parlament épülete és a Magyar Televízió Szabadság téri székháza előtt a médiaelnökök lemondását követelve. Négy nappal később a Demokratikus Charta még nagyobb tömegekkel az úgynevezett „szélsőjobb, a kirekesztő szellemiség” ellen tüntetett. Újabb négy nap elteltével a televízió elnöke, Hankiss Elemér felmentette a kormánykoalícióval rokonszenvező Páljy G. Istvánt, a Híradó és a Hét akkori főszerkesztőjét, majd szűk két héttel később Chrudinák Alajost, a hasonló gondolkodású külpolitikai főszerkesztőt. Közben 1992 januárjától létezett egy - akkor alternatívnak mondott - másik híradó, az Esti Egyenleg, melyet Bánó András vezetett, egészen más szellemiséggel. Az október 23-i Kossuth téri eseményekről ez tudósított. Mi is történt a Kossuth téren? Az tény, hogy sokan - eléggé el nem ítélhető módon - fütyüléssel és kiabálással fogadták a köztársasági elnököt, aki ezután meg sem próbált beszélni, bár mikrofon segítségével megtehette volna. A kérdés, hogy kik tüntettek az elnök ellen? Két változat létezik. Az egyik szerint - az Esti Egyenleg tudósítása alapján - szélsőséges szkinhedek voltak a zajongók, árpádsávos zászlókat lengetve. Ez alapul szolgált az egész Antall-kormány lejáratására, jobboldali szélsőségessége bizonyítására. Még azt is „megszellőztették” később, hogy a bőrfejűeket a belügyminisztérium támogatásával vitték a térre, kifejezetten a rendbontásra. I I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) 97
