Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)
Tüntetések könyve nap, augusztus 20-án vasárnap, és hétfőn újabb 700 NDK-s távozott nyugatra a lebontott vasfüggöny helyén.) A váratlan esemény után elkezdődött a hivatalos program. A szögesdrótot itt jelképesen - a távol lévő Habsburg Ottó helyett lánya - Walburga Habsburg Douglas, a Páneurópai Unió főtitkára vágta át. Ezt követően a magyar küldöttség átment a határ osztrák oldalára, majd az osztrák delegációval együtt tért vissza a népünnepség színhelyére. Először Walburga Habsburg Douglas olvasta fel édesapja levelét, majd Vass László, az államminiszter titkárságának vezetője Pozsgay Imréét. Részlet Habsburg Ottó leveléből (1989. augusztus 19.) „[...] Európa Magyarország nélkül csonka maradna, hiszen országunk a történelem folyamán mindig védőbástyája volt a kereszténységnek, és az európai kultúra elképzelhetetlen lenne Arany, Petőfi, Vörösmarty, Jókai, Kodály, Bartók, Liszt, Szinyei Merse, Csók, Munkácsy és sok más nagy magyar név nélkül. Remélem, hogy ez az augusztus 19-e és 20-a azt jelzi, hogy Szent István királyunk népe visszatér abba az európai közösségbe, melytől idegen hatalmak vágták el." Ezután nyolc nyelven hangzott el egy békefelhívás, majd Klaus Lange, a Páneurópai Unió osztrák elnökének beszédét hallgatták meg. Ezt követően Tőkés László református lelkész - aki ekkor gyakorlatilag házi őrizetben volt Temesváron - átcsempészett levelének felolvasása következett, majd Kon- rád György mondott beszédet. Ebben a váratlan eseményekre is reagált. Részletek Konrád György beszédéből 1989. augusztus 19-én „[...] ... elég volt a király apákból, Ferenc József apánkból, Horthy apánkból, Rákosi apánkból, Kádár apánkból! Nincs üdvösséghozó ember. Nem adjuk senki ember kezébe többé a sorsunkat. Nem ruházzuk át a teljes felelősséget senki ember fiára. Felnőtt polgárok fölé nem kell semmiféle gondviselő, üdvösséghozó, magasabb helyről felkent közapa, akihez képest a lojális állampolgár ismét csak kiskorú lehetne. [...] Vannak demokráciák, amelyekből kimenet nincsen útlevél-ellenőrzés, csak bemenet. Szabad országból bárki elmehet. Amíg innen közép-európai társaink, most éppen a keletnémet polgárok nem mehetnek el, pedig lenne hova; amíg több százan kerültek keletnémet börtönökbe, mert a magyar-osztrák határról megbélyegzett államjobbágyokként kellett visszamenniük a lakóhelyükre, ahol bűncselekmény a Staatsflucht, az államtól való átszökés - addig mi magunk sem vagyunk szabadok.” 80
