Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)
I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) „Dunaszaurusz” - Tüntetés a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építése ellen (1988. szeptember 12.) A „Dunaszaurusz” egy „beszélő című”, 1984 és 1988 között készített ✓ másfél órás dokumentumfilm, a „rendszerváltás filmje”. Csillag Adám rendező nemcsak a nagyberuházás természetkárosító hatását mutatta be, de a diktatórikus társadalmi berendezkedés csődjét is. A film keletkezésének időszakában teljes hírzárlat volt a vízlépcső építésével kapcsolatban. A filmből kiderült, hogy volt miről hallgatni. A még akkor szocialista Magyarország és Csehszlovákia kormánya 1963-ban megállapodott abban, hogy közös beruházási programot dolgoznak ki a bős-magymarosi vízlépcsőrendszer megépítésére. Ennek megvalósítására 1977-ben államközi egyezmény született. A megvalósítás azonban a gazdasági nehézségek miatt késett. Időközben a Magyar Tudományos Akadémia tudományos vizsgálatokat folytatott a beruházással kapcsolatban, és 1983-ban a környezeti veszélyek miatt lényegében annak leállítását javasolta. A kormányzat ezt nem vette figyelembe, sőt 1986-ban egy osztrák gátépítő céggel megállapodást kötött a nagymarosi erőmű megvalósítására. Közben 1984 augusztusában megalakult a vízlépcsőellenes civil szervezet, a Duna Kör. Célja az emberek felvilágosítása volt a várható környezeti ártalmakról. 1985-ben a Duna Kör alternatív Nobel-díj kitüntetést kapott, melyet vezetője Vargha János vehetett át. A nyílt szembeszegülés a hatalommal, a tiltakozások egyre dagadó tüntetések formájában 1988 tavaszától kezdődtek. Ezek közül a legnagyobb a szeptember 12-i több tízezer fős budapesti tüntetés volt, hogy az országgyűlést a beruházás leállítására bírja. A tüntetés szervezői nagyjából azonosak voltak az erdélyi falurombolás elleni megmozdulás előkészítőivel, kiegészülve a Nagymaros Bizottság 15 tagcsoportjával. Ezek és a 14 egyéb független szervezet tagjai Budapest más és más pontján gyülekeztek, és vonultak a központi gyülekezőhelyre, a Vörösmarty térre, egyre több embert csatlakozásra késztetve. A Bajcsy-Zsilinsz- ky úton már több tízezer ember hömpölygött táblákkal „felfegyverkezve”: Nagymaros”, „Grószmaros”, „Grószmars”, „megszólítva” az MSZMP akkori főtitkárát, Grósz Károlyi is, utóbbival már távozását sürgetve. De ennél egyértelműbb politikai tartalmú feliratok is voltak: „Követeljük a nagymarosi építkezés azonnali leállítását!” „Írjanak ki népszavazást!” „Bős-Nagymaros panamac sator na\” 67
