Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)
Tüntetések könyve „Demokráciát és szabadságjogokat!” - A Kádár-rendszer addigi történetének legnagyobb tömegmegmozdulása (1988. március 15.) A Kádár-rendszer végnapjai A Kádár-rendszer a végnapjait élte, bár ekkor még ezt senki sem tudhatta. A Rá- kosi-féle diktatúrához és az 1956 utáni megtorláshoz képest mégiscsak „emberarcúbb” szocializmus már túl volt a fénykorán, amikor - a brit nagykövet szerint - egy köz- társasági elnök választáson a nagy többség Kádárra szavazott volna. Ez azonban csak hatásos találgatás, mert Magyarországon igazi választás nem volt, ahogy a szabad véleménynyilvánítás lehetősége sem létezett. A hanyatló rendszer diktatórikus jellegét jól mutatta az 1973. évi március 15-ei békés tüntetés, amelyen egyes diákcsoportok önállóan akartak megemlékezni a magyar nemzeti ünnepről. A résztvevőkre azonban akkorát „csaptak oda” a hatalom birtokosai, hogy tíz évig jószerével ki sem ment tüntetni az utcára senki. A nyilvánvaló hanyatlást, a hatalom gyengülését az 1980-as évek elején azonban már mindenki érezhette. így nem véletlen, hogy 1983-ban az ünnep évfordulóján újraindultak a tüntetések, de még erősen kockáztatva a „sittet”, s az iskolából való azonnali kizárást. Ezt követően a tüntetők 4-500 fős száma egyre nőtt, sőt 1987-re elérte a több ezret is. Az 1988. március 15-ei tüntetést megelőzően a rendőrség - az akkori „szokásoknak” megfelelően - házkutatást tartott az ellenzék általuk jól ismert személyiségeinek lakásán, lefoglalva az ott található „bűnjeleket” (előre elkészített transzparenseket, szóróanyagokat), és nyolc személyt közülük le is tartóztatott. így nem lehetett ott a tüntetésen Nagy Jenő, Rácz Sándor, Demszky Gábor, Solt Otília, Haraszti Miklós. A Petőfi és a Március 15. téren fél egy tájban gyülekező tömeg először a Petőfi-szoborhoz vonulva koszorúzott, Kis János szónoklata mellett. Az elhelyezett koszorúszalag felirata: „A szabad és független Magyarországért” volt. A szobor körül letűzdelt kis papírzászlók közül kiszedték a pirosakat, és a Demokrata - akkor még illegális - folyóirat 12 pontját osztogatták a résztvevőknek. Innen a zömében tizen- és huszonévesekből álló tömeg a Régiposta utcán, a Vörösmarty, a József nádor és az Engels tér (ma Erzsébet tér) érintésével a Bajcsy-Zsilinszky úton, majd az Alkotmány utcán át a Parlament előtti Kossuth-szoborhoz vonult. Itt Tamás Gáspár Miklós beszélt - igen röviden, de „velősen”. Nyilvános tüntetésen ugyanis először hangzott el Kádár János távozásának, szabad választásoknak, többpártrendszernek és új alkotmánynak a követelése, nagy ovációtól övezetten. 58
