Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Kis magyar tüntetéstörténet (1848-1988) (K. A.)
Tüntetések könyve Kis magyar tüntetéstörténet (1848-1988) A tömeges demonstráció a modem demokráciák fontos tiltakozási formája a társadalom politikailag aktív csoportjai részéről. Célja, hogy temati- zálja a politikai elit és intézmények számára a megoldásra váró főbb kérdéseket, különböző, gyakran radikális eszközökkel megoldási javaslatokat is kínálva. Elsősorban politikai jellegű lehet, de gyakran gazdasági és társadalmi vonatkozású is (például etnikai jellegű követelésekkel). Sokszor sztrájkkal (munkabeszüntetéssel) párosul, melynek célja munkabérek emelése, munka- körülmények javítása, különböző szociális jogok kivívása lehet, de ismeretes a politikai sztrájk is, amely kormányzati döntéseket kíván befolyásolni. Sajátos formái: az összejövetel (több embernek megbeszélt helyen és időben való találkozása), a felvonulás (politikai állásfoglalás kinyilvánítására szervezett tömeges menetelés), valamint a tüntetés (politikai állásfoglalás - többnyire valamilyen tiltakozás - kinyilvánítása felvonulással, jelszavak hangoztatásával). Hazánkban az 1848. március 15-ei tüntetés (békés forradalom) - ha nem is tudatosan, de - eredményességével máig mintául szolgál(hat) a politikai célú demonstrációknak. Sokkal radikálisabb politikai tüntetések is voltak március 28. és 31. között, amikor Petőfi Föltámadott a tenger és A királyokhoz című versei születtek, és komolyan felmerült ezeken a köztársasági államforma követelése is. Etnikai színezetű szociális elégedetlen ségi mozgalmak is voltak. Előbb április 17-én a Nemzeti Múzeum előtt tartott tüntetéssel robbant ki a pesti céhlegények első általános sztrájkja, majd a szociális elégedetlenség odáig fajult, hogy 19-én a fütykösökkel és baltákkal felfegyverkezett munkások és céhlegények megtámadták a gazdag iparosokat és háziurakat, akik között sok zsidó is volt. A kormány határozott fellépése, azaz a katonaság és a nemzetőrség Batthyány Lajos miniszterelnök irányításával felszámolta a rendbontásokat. Pozsonyban, Aradon és Kassán is voltak ilyen elkeseredett szociális töltetű megmozdulások, némi etnikai színezettel. Május 10-én Lederer tábornok főhadparancsnok budai várbeli lakásának ablaka alatt a pesti ifjak adtak „macskazenét” (vagyis tüntettek), amelyet katonasággal verettek szét. Amikor az új felelős magyar kormány ennek jogszerűségét kezdte vizsgálni, a tábornok Bécsbe menekült. Két nemzeti-etnikai jellegű megmozdulást a közlekedési és közmunkaügyi miniszter, gróf Széchenyi István csendesített le. Június 8-án az épülő Lánchíd ipartelepén 44
