Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - A gyülekezési jogról múltban és jelenben (K. A.)
biakban az okozott károkért és költségekért felelősséggel tartoznak. Itt jelent meg az előzetes bejelentésre való igény is, egyelőre ennek határidejét 24 órában megszabva. Egy másik belügyminiszteri rendelet a bejelentés módjáról és tartalmáról intézkedett. A kiegyezést követően 1868-ban ismét csak belügyminiszteri rendelet intézkedett a tüntetésekről vagy - ahogy akkor mondták - a népgyűlésekről. Ez lényegében csak megismételte az 1848-as rendeletekben megfogalmazottakat. (Született ekkor egy meglehetősen szigorú és erősen korlátozó törvény- javaslat is, de ezt napirendre sem tűzték.) 1878-ban Tisza Kálmán miniszterelnök belügyminiszterként egy meglehetősen titokban készült és erősen szigorító jellegű rendeletet adott ki. Ebben 24 órás helyett 72 órás bejelentési kötelezettséget írt elő, továbbá előzetesen jelezni kellett a szónokokat is, kizárva ezzel az esetleges spontán hozzászólási lehetőségeket. Sőt, 6-10 előkelő polgár vagyonával tartozott kezeskedni az esetleges keletkező károkért. 1897-ben egy rendőr-főkapitányi rendelet foglalta össze a gyülekezési joggal kapcsolatos tudnivalókat, mely már kifejezte a kormányzat félelmét az évtizedben egyre szaporodó sztrájkoktól és tüntetésektől. A következő év- ben született újabb belügyminiszteri rendelet, mely arról is szólt, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztói elzárással is büntethető kihágást követnek el. Ezt az 1906-os belügyminiszteri körrendelet egészítette ki azzal, hogy a korábbi rendelkezés nemcsak a szabadban vagy nyilvános helyen tartandó összejövetelekre érvényes. Az 1913-ban megjelent újabb belügyminiszteri körrendelet részben újra összegezte az addig megjelent szabályozásokat. A gyűlések bejelentését négy megbízható magyar állampolgárnak kellett előzetesen jeleznie az esemény előtt. A hatóság viszont mérlegelhetett (például azt, hogy kit tekint megbízhatónak), és esetleges elutasítását indokolnia kellett. A rendelet az alkalmazandó büntetési tételeket is felsorolta. A korszak utolsó rendeletéi a gyülekezési jogról 1914-ben születtek, immár a háború jegyében. Ezek már a tiltás álláspontjára helyezkedtek: „Politikai jellegű népgyűlések, felvonulások, körmenetek stb. tartása további intézkedésig tilos, és megtartásukat karhatalommal is meg kell akadályozni.” Az őszirózsás forradalmat követően az első köztársaság a szélsőbal felforgató tevékenysége ellenére az 1919. január elején megalkotott III. néptörvényben az egyesülési jogot túlzottan liberálisan kezelte: „Egyesület alakításához, gyülekezéshez sem hatósági engedély, sem pedig bejelentés nem szükséges.” A tanácsköztársaság alkotmánya szerint „a munkásság gyülekezési szabadsága teljes. Minden proletárnak jogában áll, hogy szabadon gyüAmit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben 39
