Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - V. Nézzünk a színfalak mögé! Elemzések (K. Z.)
Tüntetések könyve engedélykérelem benyújtásától a tüntetés hivatalos lezárásáig. Az első akadályok már a tüntetés engedélyezésénél jelentkezhetnek. Amennyiben a tüntetés tervezett ideje és helyszíne (például a közösségi oldalakról) széles körben ismertté válik, az adott helyszínre magánszemélyek vagy ellenérdekelt csoportok is kérhetnek területfoglalási engedélyt. Ilyenkor a rendőrség a szervezőkkel közösen megvizsgálja, hogy melyik szervezetnek mekkora területre van szüksége a várt tömeg elhelyezésére, illetve, hogy mely csoportok jelentenek egymásra és a közrendre nézve valós veszélyt. Ez a szinte „kötelező” jogi gyakorlat arra irányul, hogy az egyik szervezetet kiszorítsák a tervezett helyszínről. Az engedélyezési folyamat általában kompromisz- szummal zárul, így a feleknek csak ritkán kell bírósághoz fordulniuk. A szervezők jogvédő szervezetek segítségével egyre rutinosabban veszik ezeket a jogi akadályokat. Az engedélyezési folyamatot gyakran egy számháború követi. A tüntetés szervezői igyekeznek minél több társadalmi csoportot és szervezetet megszólítani, így a tüntetés előtti időben csepegtetve közük a csatlakozó szervezetek nevét és a felszólalók névsorát. Az ellenérdekelt oldal sem akar lemaradni, így ők is mindent megtesznek további támogató szervezetek mozgósítása. érdekében. A tüntetés napján a rendőrség a résztvevők előzetesen bejelentett és becsült létszámához mért erőkkel jelenik meg a helyszínen. A korábbi tapasztalatok alapján mára kőhajításon túli távolságban jelölik ki a tüntetők és ellentüntetők helyét. A két csoportot rendőrsorfal, ritkábban kordon választja el egymástól. A rendszerváltoztatás utáni tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy erőszakra csak a legritkábban kerül sor, hiszen egyetlen csoportnak sem érdeke, hogy követelését a média képei erőszakos cselekedetekkel kössék össze. Az erőszakosság a magyar társadalomban egyébként sem számíthat ro- konszenvre, ezért is tartózkodnak a szervezők a fizikai erőszak minden formájától. A két tábor közötti feszültséget a táblákra és transzparensekre festett jelszavak, ellenjelszavak és a skandált rigmusok jelenítik meg. A média a legötletesebb és legszellemesebb jelszavakat felkapja, így egy tüntetés vagy ellentüntetés hírértéke egy találóan megválasztott mondattól is függhet. A tüntetések legdrámaibb pontja, amikor a két tábor egymásnak feszül. Ez történhet egy hangos szóváltás formájában, amikor a két tábor egyszerre kiabálja rigmusait. Ilyenkor a nagyobb tömeg vagy a jobb (például megafo- nos, népszerű nevén „bömbis”) hangosítás győz. 328
