Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - III. A szociálliberális kormányzás időszaka (2002-2010) (S. K.)
III. A szociálliberális kormányzás időszaka (2002-2010) közben felolvasták a civilek 12 pontba foglalt követeléseit, melyek megvalósításához előrehozott választásokat követeltek, s azt a tömeg közfelkiáltással megszavazta. A petíciót nemzeti zászlókkal feldíszített motorosok vitték el a kormányalakításról alkudozó MSZP és SZDSZ székházába, valamint a Várba, a Köztársasági Elnök Hivatalába. A tömeg egyetlen hangorkánban zúgta, hogy „Elég volt! Döntsön a Nép! Előre hozott választásokat!” A rendezvény 18 órakor közös énekléssel zárult, majd a CÖF szervezői bejelentették, hogy ha a kormánytöbbség mégis Bajnait jelöli miniszterelnöknek, akkor április 14-ére, beiktatásának napjára tiltakozó nagygyűlést hirdetnek a Kossuth térre, és élőlánccal körbe veszik az Országházat. A Jobbik és a Magyar Gárda tagjai azonban elhatározták, hogy nem fejezik be a tüntetést, és mintegy 2000 fő elindult a Kossuth térre. A Parlament előtt Gonda László, majd Budaházy György mondott beszédet, de érdektelenség miatt a spontán gyűlés hamar feloszlott. Az utóbbi történet azonban a kormánybarát sajtó számára alkalmat adott arra, hogy összemossa őket a korábbi CÖF rendezvénnyel, s általában a civileket szidja kudarcos kísérleteikért. A civil tüntetésnek a maga helyén való értékelése azért is fontos volt, mert sokan még mindig a Téli Palota ostromának igézetében éltek, hogy a tömeg egy rohammal beveszi a Parlamentet. Ez egy diktatúra ellen hatékony és járható út, de a demokráciában a tüntetést egyértelmű jogi keretek és normák rendszere szabályozza, amit a CÖF következetesen betartott. Hangsúlyozni kell, hogy a CÖF által szervezett rendezvények egyik fontos alapelve volt, hogy nem alkalmaznak erőszakot, nem engedik a konfliktusokat olyan szintre fajulni, hogy erőszakos rendőri fellépésre kerüljön sor. A szervezet egyik érdeme, hogy ezt az elvet sikerült mindig megtartani. Maga a tüntetés példátlan volt, egyrészt méreténél fogva, másrészt, hogy civilek és nem pártok szervezték, s ezért sem a média, sem a pártok nem tudták helyén kezelni vagy értelmezni. A politikusok - különösen a kormányzó MSZP-SZDSZ-esek - alapvetően tartottak tőle, ami részben érthető is. A közszolgálati média agyonhallgatta a CÖF rendezvényt, az MTV1 reggeli műsorában, a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Napkeltében, a műsorvezetőtől egyetlen mondat sem hangzott el róla. Hasonlóképpen járt el a Népszabadság és a Népszava, az MTI pedig mindössze 10-20 ezer részvevőről beszélt. Még az ellenzéki Hír TV is bizonytalanul kezelte, s csak óvatos szimpátiával tudósított róla. A Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap bővebben 217
