Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - III. A szociálliberális kormányzás időszaka (2002-2010) (S. K.)
Tüntetések könyve felé: „Elegünk van a maguk fajtából!". Ezt követően - a résztvevők nagy derültsége közepette - idézeteket olvasott fel a Demokratikus Chartából. Beszédében hosszan szembesítette a chartát aláírókat eddig elkövetett bűneikkel a 2004. december 5-ei népszavazástól kezdve a 2006-os terrorig és a jelenleg is zajló atrocitásokkal. Szerinte gyarmattá tették az országot, és elítélte azt, hogy a multik megölik a magyar kis- és középvállalkozásokat. Gyurcsányt „zakkant semmirekellőnek" és „hibbant Nérónak" nevezte, és örül, hogy a másik oldal végre fél. Toroczkai László gyújtó hangú beszédet tartott, „fegyverbe” szólított visszafoglalni a hazát, végigvonulni Budapesten. Elővette az eddig titkolt tárgyat: egy rendőrbakancs taposta Hunnia zászló volt, melyen állítólag akkor is látszódtak a bakancs nyomok. Budaházy György is köszöntötte a „harcosokat”, és arra buzdított, hogy a Szabadság téri szovjet emlékműnél tegyék le a cipőjüket, és aztán „nézzenek át” a Kossuth térre, van-e még ott chartás ember. Teherautóról maszkokat és szemtörlőket kezdtek osztogatni, a felismerhetőség és a paprika-spray ellen. Öt óra tájban indult el a többezres menet az Andrássy úton a Szabadság tér irányába. A sor elején egy fekete alapon piros keresztes zászlót vittek „Magyar Ellenállás" felirattal. A rendőrség kísérte a tömeget. Negyedóra múltán már az Oktogont is elhagyták „Gyurcsány, takarodj!” „Le a magyargyűlölettel!" mondatokat skandálva, de „Mocskos zsidók!" „Szemét cigányok!” rigmusokat is hallani lehetett. A rendőri biztosítás hatalmas volt, a tüntetők felett helikopter körözött. Hat óra felé a felvonulók már a Bajcsy-Zsilinszky úton haladtak. A környéken lévő kiülős kávéházak alkalmazottai gyorsan beszedték a székeket, asztalokat. (Ekkor ért véget a Demokratikus Charta rendezvénye.) Negyed hétre értek a radikális tüntetők a Szabadság téri szovjet emlékműhöz, melyet megerősített rendőrkordon vett körül. Ennek ellenére sikerült cipőket, köveket, üvegeket, sőt égő tárgyakat is bedobálni az obeliszkhez, tiltakozva a „cigánybűnözés” ellen és emlékezve a kommunizmus áldozataira. Eldurrant az első könnygázgránát, megkezdődött az oszlatás. Ekkor már vagy háromezer rendőr állt készenlétben. Kilenc megyéből rendeltek fel erősítést a Készenléti Rendőrséghez, de mindegyikükön ott volt az azonosító jel. A rendőröknél pajzs, gázálarc és paprikaspray, a rakparton, az MTV székház északi oldalán és az Országház mellett tucatnyi rendőrségi teherautó és autóbusz volt látható. Vízágyúk is voltak a közelben, valamint lovasrendőrök osztaga. Fél hét tájban a rendőrök ellentámadásba lendültek. A Hold utcánál, a Bank utca kereszteződésénél állt fel a „front”. Az Arany János utcánál a metró már több órája nem állt meg, mert a rendőrök extra erősségű könnygázt vetettek be. A 212
