Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - III. A szociálliberális kormányzás időszaka (2002-2010) (S. K.)
Tüntetések könyve akik mintegy ezren-másfélezren lehettek, és a várakozás ideje alatt a színpadokról szórakoztatták őket. Több miniszter (Bajnai Gordon, Draskovics Tibor, Hiller István, Veres János), városvezető (Hagyó Miklós, Horváth Csaba főpolgármester-helyettesek), az MSZP-s frakcióvezető Lendvai Ildikó, Teleki László, romaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, valamint neves közéleti személyiségek (Vágó István és Vásárhelyi Mária) is megjelentek a rendezvényen. Vidékről buszokkal is érkeztek résztvevők, például Szerencsről, Nyíregyházáról, Oroszlányból, Dunaújvárosból. Sokan nemzeti lobogókkal, meg MSZP-s zászlókkal érkeztek. A két egyesült tömeg az Akadémia utcán át „A köztársaságért, a demokráciáért, a szabadságért” felirattal az élen megindult a nagygyűlés helyszíne, a Kossuth tér irányába, ahova háromnegyed négy tájban érkeztek. A tudósítók tíz-tizenötezerre becsülték a tömeget. A térre kordonokon keresztül lehetett bemenni, a rendőrök szúrópróbaszerűen ellenőrizték az érkezőket. Itt először az 1993-as Demokratikus Charta három alapítója, Vitányi Iván szocialista politikus, Konrád György író és Farkasházy Tivadar humorista lépett a színpadra, és ugyanazt a performance-t alkalmazták, mint az 1993-as Charta rendezvényén: a színpadon állók együtt nyitották ki a nemzetiszínű esernyőiket, a „barna eső” elleni védekezésül. Konrád György később azt mondta: „azért nyitottuk ki az esernyőnket, hogy félresöpörhessük a vad, embertelen ideológiákat". Vitányi Iván beszédében hangsúlyozta: 1993 szeptemberében a charta tagjai ugyanúgy álltak a Kossuth téren, mint most, két okból: valami ellen és valamiért. Ezt követően Demszky Gábor főpolgármester mondott beszédet.,Azért gyűltünk itt össze, hogy kinyilvánítsuk, nem félünk” - mondta, majd felidézte, hogy az elmúlt két évben milyen típusú szélsőjobboldali fenyegetések történtek az országban. Példaként említette többek között a Magyar Gárdát. Iványi Gábor lelkész beszédében hangsúlyozta, „szégyelljük, hogy több mint fél évezred után nem tudtuk integrálni a cigányságot ”. Ez a tüntetéshez csatlakozó romáknak is szóló üzenet volt, hiszen a Kossuth térre mintegy ezerötszá- zan érkeztek a romaszervezetek nem sokkal korábban véget ért tüntetéséről is. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökének beszéde alatt érkezett a legtöbb visszajelzés a tömegből: gyakran kísérte taps a szavait, és „úgy van!” bekiabálás is el-elhangzott. Többek között azt hangsúlyozta, hogy be kell engedni a romákat a munkahelyekre, az iskolákba. Arról megfeledkeztek, hogy az iskolákból senki sem zárta ki a cigányokat, éppen ellenkezőleg: közülük nem voltak hajlandók sokan iskolába járni és ott tanulni. 210
