Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Történelmi, társadalmi előzmények (S. K.)
Tüntetések könyve Az érintettek joggal tartották méltánytalannak, hogy nekik azért kell száműzetésbe menniük, mert parlamentáris demokráciát akartak, tehát a korábbi emigrációkhoz hasonlóan minden alkalmat kihasználtak az őket elűző hatalom elleni támadásra. Azonban volt egy jelentős különbség, amit az egymással küzdő politikai erőknek figyelembe kellett volna venniük. A korábbi emigrációkat a Magyar- országon uralkodó idegen hatalom kényszerítette hazájuk elhagyására, s ők elsősorban ez ellen az idegen hatalom ellen szervezkedtek, remélve az ország függetlenségének helyreállítását. 1919 után viszont a független Magyarország jobboldali erői kényszerítették emigrációba baloldali honfitársaikat, akik ezt követően akarva-akaratlanul is a függetlenné vált, és kegyetlenül megcsonkított haza ellen léptek fel. így a sérelmeikből fakadó cselekedeteik együtt jártak Magyarország lejáratásával. Ekkor kellett volna minden politikai irányzatnak szembe néznie azzal, hogy az új helyzetben az emigráció nemzeti tragédia, és elsősorban a hatalomnak kell arra törekedni, hogy ezt a kártékony helyzetet megszüntesse. Azonban az erőteljes 1919-es ellenforradalmi fellépés lehetetlenné tette, hogy a későbbiekben a forradalom demokratikus erői és az ellenforradalmi hatalom „kiegyezzenek” egymással. Németh László szárszói beszédében a következők miatt bírálta a Hor- thy-rendszert: „Amíg körülöttünk új nemzeti államok virágzottak föl, mi a régi Habsburg Monarchia romjait őriztük... Szent István-i gondolat címén tulajdonképpen Mária Terézia birodalmáért vállaltuk a szomszéd népekkel az összeférhetetlenséget. S ez az anakronizmus jellemezte államunkat befelé is. A parasztságot egy rövid kisgazda fölbuzdulás után kirakták a politikából, a munkásság forradalmi »bűnei« miatt karcerben ült, a jól átfésült értelmiséget szigorú ellenőrzéssel idomították szolgává,”5 E bírálat nem azt jelentette, hogy Németh - és a népi írók - igazságosnak tartották volna a trianoni határokat, és nem lettek volna tisztában a szomszéd országok magyarüldöző és magyargyűlölő politikájával, hanem arra figyelmeztettek, hogy az ország és az elszakított területeken élő magyarság együttes érdeke - sérelmeink hangoztatása mellett - az ellenséggé vált szomszédainkkal való párbeszédre, szótértésre törekvés. Ellenkező esetben a térségre és mindenekelőtt a magyarságra újabb katasztrófa vár, mint ahogy az be is következett. 1956-ban Németh a Szárszón elmondottakra hivatkozva a következőket írta: „A Horthy-korszak nemzeti szempontból” nem volt „olyan meddő és 5 Németh László: i. m. 216.
