Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - III. A szociálliberális kormányzás időszaka (2002-2010) (S. K.)
Tüntetések könyve szóváltásba kerültek a tüntetőkkel, akik az azonosítók meglétét hiányolták némelyiküknél. Egy idősebb hölgy nekiment az egyik kordont építő rendőrnek. Visszavezették a tüntetők közé. A rendőrök lezárták a térre vezető utakat, mire a tüntetők leállították a villamosközlekedést. Ekkor már több mint félezer demonstráló jött össze. Vita kezdődött a téren a tüntetők között, hogy „benyomják-e” a Parlament épületébe a rendőröket (ehhez kevesen voltak), vagy élőláncot alkossanak az ország háza körül? Délután két órára befejeződött a kordon újjáépítése, közben a tüntetők állandóan provokálták a rendőröket. Kettős rendőrgyűrűt hoztak létre a Parlament körül. Az egyik az épületnél, a másik - golyóálló mellénnyel és rohamsisakkal felszerelt rendőröké - a kordonok mögött húzódott. Megszületett az új szlogen is a Kossuth téren: „Viktor, gyere ki, készen állunk bontani!” Négy órára már vagy 2000 fős volt a tömeg. Egyre több lett a nemzetiszínű és az árpádsávos zászló is. Közben a hangosítás is megérkezett a térre, amit - némi vita után - beengedtek a rendőrök. Öt órára a „színpad” is kész lett, megkezdődtek a beszédek. Elsőként Ekrem-Kemál György beszélt, aki február 5-től március 30-ig tartó tüntetéssorozatot jelentett be. Hat órára vízágyúkat állítottak fel a rendfenntartók a Honvéd utcában, valamint a környező utcákban állt az a terepjáró is, amelyről a könnygázgránátokat lövik ki. A Kossuth téren is erősödött az eddig sem gyenge rendőri készültség, a közelben lovas rendőröket is lehetett látni. Estére nem nőtt túlzottan a tüntetők száma, mert egyre hidegebb lett. A hangulat a „hagyományosnak” volt mondható. Érdekes módon - az egyik tudósító véleménye szerint - az összejövetel kezdett szakrális jelleget ölteni. Sámánéneket adtak elő a színpadon, Hold Anyánkat idézték meg, de előkerült az is, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony napja van, sőt, hogy a Parlamentben lévő Szent Korona vonzotta ide a tüntetőket. Lassan csökkenni kezdett a tüntetők száma. Mintegy félezren lehettek, amikor tíz óra tájban a demonstrálok egy része úgy döntött, hogy a rendőri oszlatás veszélyét is vállalva marad a téren. 200-300-an lehettek még a tüntetők, amikor úgy fél órával éjfél előtt a rendőrök megkezdték a tüntetők kiszorítását a térről, és ez szinte percek alatt sikerült is, hiszen több volt a rendőr, mint a tüntető. Az embereket az Alkotmány utcán át a Bajcsy-Zsilinszky út felé terelték. Itt - a már „bevált” forgatókönyv szerint - kettéválasztották őket, az egyik részüket a Nyugati tér, a másikat Deák tér felé szorítva. Érdekesek lettek az arányok: a Deák tér előtt 176
