Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - III. A szociálliberális kormányzás időszaka (2002-2010) (S. K.)
Tüntetések könyve transzparensek feliratainak tanúsága szerint - vidékről jöttek. Három óráig hazafias rockdalok szóltak. Délután háromra közel tízezres tömeg gyűlt ösz- sze a Kultiplex (régi Kinizsi mozi) épületénél, mely akkor a Tilos Rádiónak is otthont adott. A tüntetés jelmondata a következő volt:, A népirtással fenyegetettek nem fogják másik arcukat odatartani itt sem'' Előbb a Rákosmenti Polgári Körök Egyesülése nevében Pesti Imre beszélt, majd a Melocco Miklós szobrászművész, illetve Lovas István publicista szólt a tömeghez, utóbbi felvetve „a nulla tolerancia elvét minden magyar- és kereszténygyűlölő kisebbséggel szemben". Az indulatokat azonban Döbrentei Kornél író-költő beszéde korbácsolta fel legjobban. Mivel szavainak állítólagos kódolt antiszemitizmusa miatt Kalász Márton elnök és az írószövetség vezetése nem volt hajlandó elhatárolódni tőle, kilépések sorozatát indította el az elkövetkező hónapokban a nagy múltú és tekintélyű testületből. Részletek Döbrentei Kornél a Tilos Rádió előtt 2004. január 11-én tartott beszédéből: „Nem mindig ott van a sír, melyben egy nemzet süllyed el, ahol ássák. Nálunk ez, ahol állítólag árkokat temetnek, miközben keresztfákat döntenek ki, kivált igaz. A temetőszolgákat máshonnan igazgatják. Onnan, ahová a madár is kéken jár, de az nem a boldogság kék madara; csőrében a zöld gally látszatra, kifelé ámításul a nagyvilágnak, a béke olajága, ám befelé mindez a sistergő gyűlölet mérgébe mártva. (...) Mi nagy lélekkel rendelkező kis nép vagyunk, lassan már nem győzzük áldozattal, míg ellenségeink barbárok a bosszúban, minden megbékélésre irányuló nemes gesztust gyönge- ségnek minősítenek. így nagyon nehéz, reménytelen, főként egy olyan országban, ahol az ilyen nemzetellenes tevékenység nem jár felelősségre vonással, ahol az az abszurd helyzet vált természetessé, hogy a hóhérok nem bocsátanak meg az áldozatoknak.” A szónoklatokat olykor-olykor közbekiáltások, skandálások, füttykoncertek szakították félbe: „Elég volt!", „Tiltsák be!" Négy óra körül - bár a szónoklatok után távozásra szólították fel a rendezők a tömeget - a tüntetők egy része elkezdte hógolyóval dobálni a Tilos Rádió épületét, és közben azt kiabálták, hogy „Hazaárulók, gyertek ki\" és „Vesszen Medgyessy\" Közben megjelent a rádió kuratóriumának egyik tagja és - minden bántódás nélkül - egy transzparenst hordozott körbe: „Nem az igazság: csak a hús irgalmatlan tömege", de a tömeg nem tudta értelmezni a szöveget. Egy kisebb csoport izraeli zászlót égetett, amiből aztán diplomáciai gondok is fakadtak. Közben az egyre fogyó, de még mindig úgy ezer fős tömeg egyre ag- resszívabbá válva skandálta, hogy „Gyertek ki\" vagy „Ria-ria Hungáriái" Öt óra előtt pár perccel még mindig hógolyókkal dobálták az épület ablakait, 144
