Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - II. A politikai váltógazdaság kezdetei (1994-2002) (S. K.)
Tüntetések könyve Ilyen előzmények után 1999. május elsején - a Jugoszlávia elleni NA- TO-bombázások kellős közepén - indult útjára hazánkban a Balkán Békéjéért Mozgalom. Vezetői a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartására és a Jugoszlávia elleni bombázások leállítására szólították fel a NA- TO-t, az Egyesült Államok és a katonai szövetség újdonsült tagja, Magyar- ország, ekkor Orbán Viktor által vezetett kormányát. Ugyanakkor elítélték a Milosevics-féle jugoszláv vezetés Koszovóban folyó etnikai tisztogatását is. Május 9-én - korántsem mellesleg a második világháború európai lezárásának (a „győzelem napja”) évfordulóján - több ezer ember gyűlt össze a Kossuth téren. Az esemény fájdalmas előzménye volt a belgrádi kínai követség előző napi tévedésből történt lebombázása. A mozgalom szóvivői között szép számmal voltak az egykori demokratikus ellenzék és független békemozgalom ismert vezetői és tagjai, például Csapodi Tamás jogász, Iványi Gábor lelkész és Szálai Erzsébet szociológus, akikhez ismert baloldali gondolkodású személyek csatlakoztak, mint Krausz Tamás történész, Szőke Károly és Vadász János szakszervezeti vezetők. Maga a „Békemenet ’99” május 9-én, vasárnap 10 órakor indult útjára a Hősök teréről. Itt Vadász János szakszervezeti vezető egyaránt elítélte a koszovói szerb népirtást és a NATO-légicsapásokat. Követelte, hogy a magyar kormány ne a háború folytatásáért, hanem az ENSZ béketeremtő feladatainak maradéktalan érvényesítéséért szálljon síkra. A felszólalók között volt még Szőke Károly, a vasas szakszervezeti szövetség elnöke, Szalai Erzsébet szociológus és Újhelyi István, a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács vezetője. Az egyre duzzadó, egyes vélemények szerint a végén mintegy kétezer, mások szerint akár tízezer fős tömeg az Andrássy úton, majd az Október 6. utcán keresztül az Egyesült Államok Szabadság téri nagykövetsége elé vonult, ahol egy percre megálltak, hogy csendben emlékezzenek a háború ártatlan áldozataira. Ezek után a tüntetők az Országház elé, a Kossuth térre vonultak. Itt tiltakozó beszédekben ítélték el a szónokok a koszovói népirtást és a NATO légicsapásait egyaránt. A magát pártoktól elhatároló, de szakszervezeteket, béke-, zöld- és nő-, valamint ifjúsági és nyugdíjas mozgalmakat magába olvasztó tüntetés a Kossuth téren elhangzó beszédeket követően a bombázások áldozatainak emlékére a Parlament épülete előtt a Duna hullámaira helyezett virágok és koszorúk jelképesen békét követelő mozzanatával zárult. A NATO és a belgrádi kormány megbízottai egyébként 1999. június 10- én írták alá a megállapodást a Koszovóban állomásozó jugoszláv csapatok kivonásáról és a NATO légi csapásainak a beszüntetéséről. 126
