Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - II. A politikai váltógazdaság kezdetei (1994-2002) (S. K.)
Tüntetések könyve Halál az irodában - Vasutassztrájk (1999. január 4—8.) A kommunista rendszer bukása utáni hatodik, 1999 elején tartott sztrájk volt a magyar vasút történetének egyik legnagyobb munkabeszüntetése. A sztrájk a közlekedési dolgozók körében nem volt ritka az ezt megelőző, de az ezt követő évtizedben sem. A megmozdulások hátterében többnyire eredménytelen bértárgyalások húzódtak. Az 1998 novemberében induló bér- tárgyalásokon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nehéz lesz a megegyezés a munkavállalókat képviselő szakszervezetek és a munkáltatók között. Az év utolsó napján a háromból két szakszervezet, köztük a legnagyobb, a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) és a legkisebb, de leghatékonyabban működő, a Mozdonyvezetők Szakszervezete (MOSZ) elfogadta a MÁV vezetésének bruttó 16%-os béremelési ajánlatát - az eredetileg követelt 21% helyett. A Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) azonban elutasította a megegyezés aláírását, és 1999. január 4-től, az új év első munkanapjától országos sztrájkot hirdetett. Az 1989 szeptembere óta létező VDSZSZ a megállapodás megkötéséig kívánt sztrájkolni, ráadásul úgy, hogy az elégséges szolgáltatásokról sem született megegyezés a munkáltatóval. A sztrájkot meghirdető szakszervezet annyit vállalt, hogy a személyforgalomban minden vonalon két vonatpárt közlekedtet, és ezek minden megállóhelyen megállnak. Gaskó István, a VDSZSZ elnöke szerint a sztrájk idején tízezer vasutas lesz szolgálatban, és ezek negyede tagja a munkabeszüntetést meghirdető szakszervezetnek, akik biztosan nem veszik fel a munkát, sőt csatlakozni is fognak hozzájuk. Az első napon, hétfőn a vasúttársaság adatai szerint 1716, a szakszervezet adatai alapján viszont 2930 dolgozó szüntette be a munkát. A MÁV szerint a veszteség mintegy 120 millió forint volt. Közben tovább folytak a bértárgyalások. Nem bénult meg ugyan a vasúti közlekedés, de országszerte akadozott a forgalom. S bár a vasutasok mindössze 14,3%-a nem vette fel a munkát, de a vonatok egy része nem a szokásos útvonalon közlekedett. Ugyanakkor országszerte folytatódtak a tüntetések. A második napon, kedden is közlekedett a vonatok kétharmada, és hasonló arányban dolgoztak a vasutasok is. Erősödött a sztrájk: a debreceni, békéscsabai, hódmezővásárhelyi, pécsi, gyékényesi, nagykanizsai fővonalakon csak egy vonatpár közlekedett, a szegedi területi igazgatóságon is nőtt a sztrájkolok száma, sőt Észak-Magyarországon hajnalra összeomlott a közlekedés, a nemzetközi járatok közül pedig alig voltak olyanok, amelyek elértek 122
