M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Rendszerváltás 1989 hette, hogy a hivatalos megfogalmazásoktól eltérően, s egyben nyíltabban fogalmazzon. Kijelentette, hogy „a Szovjetunió gyakorlatilag megszűnt az USA riválisa lenni”, s hogy a peresztrojka Gorbacsov minden erőfeszítése ellenére kudarcra van ítélve, mert „teljesen ellentétes a párt hagyományaival és jelenlegi szerepével”.36 Hozzátette azt is, hogy „a soknemzetiségű Szovjetunióban egy igazi gazdasági és politikai decentralizáció a nemzeti törekvések zsilipjeit is kinyitná, ami az ország politikai egységének felbomlásához vezetne.”37 Kelet-Európáról értekezve, a megelőzően idézett összefoglalóval egyetértésben, rámutatott, hogy „kívánatosabb a lassú, de visszafordíthatatlan reformok folyamata”, mert „a forradalmi jellegű gyors változások - elsősorban a meglévő status quo-1 veszélyeztető — nemzetközi hatásai miatt nem szolgálják az USA érdekeit.”38 Brzezinski a térség országait sújtó problémák alapján sorrendet is felállított: a legproblémásabbnak Romániát, majd Lengyelországot ítélte; Magyarországot középre helyezte el, mögötte Csehszlovákiával; a legproblémamentesebbnek Jugoszláviát ítélte. Ha e sorrend a térségbeli későbbi történések ismeretében részben téves is volt (utalva a jugoszláv utódállamok elkeseredett, és elhúzódó háborúira), a Szovjetunió felbomlásáról általa mondottak végül tételesen helytállónak bizonyultak. A prognózisában legpontosabb, a keleti blokk jövőjére vonatkozó, külügyi összefoglaló 1988 októberének végéről származik, melyben ismét a washingtoni magyar nagykövet, Házi Vencel összegzi amerikai források véleményét.39 Ebben - is - szerepel, hogy a Gorbacsov által felgyorsított változások Kelet-Európábán „a helyzet olyan mértékű radikalizálódásához vezethetnek, amely robbanással fenyeget.”40 Ezt érzékelve a térség prioritása az amerikai külpolitikában felértékelődött, az 5-6. helyről a 3-4. helyre került. A jelentés kitért arra is, hogy míg Jugoszláviában, Lengyelországban és Magyarországon széles körű társadalmi igény kényszerítette ki a változásokat, addig a Szovjetunióban meghirdetett reformok a Gorbacsov köré tömörült hatalmi elithez kapcsolódtak, így - ellentétben a keleti blokkal -nem valamely szélesebb társadalmi bázis, hanem a főtitkár személye, illetve egy hoz36 Uo. 37 Uo. 38 Uo. 39 Házi Venczel 1988. október 27-én írt a kelet-európai átalakulás lehetőségeiről. MNLOL KÜM TŰK 4-10 0030336 40 Uo. 70
