M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Kávássy János Előd tanulmánya rolhatók: egyrészt gazdasági, másrészt kulturális és politikai instrumentumok jelennek meg - hol bilaterális, hol multilaterális szinten. Az NSDD 54-ben kifejtett sorrendjükben: most favoured nation (MFN) státusz; hitel- politika; IMF tagság; adósság átütemezés; technológia transzfer és export- korlátozások (főként a COCOM-on keresztül); kulturális és oktatási csereprogramok; tudományos együttműködés; magas szintű találkozók és egyeztetések; a nemzetközi szervezetekben való fellépés/állásfoglalás (főként a differenciálás negatív megvalósulásaként); a kelet-európai követségekre és konzulátusokra vonatkozó megszorítások és korlátozások. A kapcsolódó részben expressis verbis szerepel, hogy: „A jutalmat ki kell érdemelni. S ehhez hozzátartozik az is, hogy jutalmainkat úgy fogjuk kialakítani, hogy abból a Szovjetunió számára a legkevesebb haszon származzon.”5 Az NSDD 54-ből egyértelműen kiderül, hogy az amerikai tervezők 1982-ben legfeljebb Kelet-Európa hosszabb távú, fokról fokra történő, alapvetően békés átalakulásával számoltak. A direktívában nem szerepel sem bármely küszöbön álló, alapvető, vagy épp drámaian gyors, politikai/társa- dalmi változás, sem a kelet-európai ellenzéki csoportok működése és szerepe - még az e korszakban meghatározó, jelentős tömegeket megmozdítani képes lengyel Szolidaritásé sem. A Reagan adminisztráció tehát ekkor maximálisan is a keleti blokk lassú átalakulásával számolt, melyben kulcsszerepet szánt a mindenkor regnáló kommunista rezsimeknek, illetve azok önkéntes, vagy kényszerű átalakulásának. A regime change tehát ekkor a fennálló rendszerek megváltoztatását, azaz rendszerváltoztatást irányzott elő, s azt is csak hosszú (és bizonytalan) időbeni kifutással. A Reagan adminisztráció elévülhetetlen érdeme, hogy az elnök által már választási kampányában is konzekvensen képviselt peace through strength, azaz „erővel a békéhez” erőpolitikájának megvalósításában (NSDD 756) Washington a Kremlt, a szovjet rendszert kívánta büntetni, míg a szatellitek felé fenntartotta a jutalmak és büntetések rendszerét, ezzel ösztö5 Uo. 6 „Az Egyesült Államok kapcsolatai a Szovjetunióval” (US Relations with the USSR) címet viselő, NSDD 75, melyet olykor csak „a terv, amely megnyerte a hidegháborút’’-ként említenek hosszú évtizedek óta a legkritikátlanabb, és legeltökéltebb szembenézést jelentette a szovjet fenyegetéssel. A direktíva szerint: „Az USA elismeri, hogy az agresszivitás mélyen a szovjet rendszerben gyökerezik, és ezért a Szovjetunióval való kapcsolatokban mindig figyelembe kell venni, hogy azok segítik-e, vagy sem, megerősíteni magát a 59
