M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Rendszerváltás 1989 Az iratismertetés után kijelentette: „Meggyőződésem, hogy Nagy Imre életútjának megítélésében a döntő nem az, amit most megtudtunk... Az MSZMP számára Nagy Imre mint a szovjet vezetés által inspirált 1953-as reformprogram kidolgozója, az ’56-os párt- és állami vezető munkássága a fontos. Tevékenységéből azt tekintjük értéknek, amit a demokratikus szocializmusért és a szocialista Magyarországért tett.” Nem feladatunk most itt, hogy értékeljük a szóban forgó szovjet iratanyagot. Ezt már csak azért sem tehetjük meg, mert nem eredeti iratokról van szó, hanem másolatokról és így nem áll módunkban állást foglalni az eredeti iratok valódiságáról esetlegesen hamis vagy manipulált voltáról. Azt azonban tisztáznunk kell, hogy - szemben a Grósz Károly által megfogalmazottakkal - mi ma, hogy tekintünk Nagy Imrére? Álláspontunkat M. Kiss Sándor fogalmazta meg: „Nagy Imre olyan politikus volt, aki a kritikus pillanatban, amikor választania kellett népe és meggyőződése között, a népét választotta, és halála árán hű maradt döntéséhez. ” Ezért ő az egyetlen kommunista politikus, akinek helye van a nemzeti panteonban. Vissza a semmiségi törvényhez A Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter által már korábban jelzett megoldás, amelynek jogi részleteit Földvári professzor és Dombach Alajos dolgozta ki, tehát törvénnyel ártatlannak tekintette a megtorlás áldozatait. ßz azt is jelentette, hogy az 1944-1956 közötti időszakban jogellenes elítélések ügyeinek orvoslására nem egy egységes semmisségi törvényt hoz az országgyűlés, hanem az 1956-os megtorlás áldozatairól szóló jogszabályt sürgősséggel még az október 23-i évfordulót megelőzően fogadják el. Az 1989. szeptember 4-én tartott kabinetülésen eldőlt, hogy az október 23-i évfordulóig el kell fogadni a semmisségi törvényt. Dombach Alajos a szeptemberi interjúban arról is nyilatkozott, hogy az „ítéletet hozó bíróság az érdekelt vagy hozzátartozója kérelmére igazolást adjon ki arról, hogy az elitélés a törvény hatálya alá esik, és a rendelet az ártatlanság okából a bírói ítéletet megsemmisítette” Az 1989. szeptember 21-22. napján tartott minisztertanácson kapott felkérést az igazságügy-miniszter, hogy a törvényjavaslatot terjessze be az országgyűlés szeptemberi ülésszakára. A törvényjavaslat egyébként nem ke258
