M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Kahler Frigyes tanulmánya Közbeeső lépés, avagy a jogalap megteremtése, az új Nagy Imre-per Nagy Imre és mártírtársai újratemetését - mint láttuk - a párt először kizárólag kegyeleti kérdésként akarta kezelni, de hamarosan kiderült, hogy ez lehetetlen és szembe kell nézni a Nagy Imre-üggyel, mint olyan politikai kérdéssel, amely nyomasztó teher az MSZMP számára. Februártól - búvópatakként - meg-megjelenik Nagy Imre kísérteié, mígnem a KB 1989. május 29-i ülésén már nyilatkozat formájában kell vele foglalkozni. Úgy tűnik, Horn Gyula kapta a feladatot, hogy beszéljen a Nagy Imre- ügyről.52 53 A kiadandó közleménytervezetről53 kijelentette, hogy „felemás”. A közleménytervezetet egyébként az ülés szünetében osztották ki a KB-ta- goknak, így nem volt sok idejük azt tanulmányozni. A dokumentumot Grósz Károly jegyezte, mint az MSZMP PB javaslatát. A szöveg megállapítja, hogy „Nagy Imre személye, politikai pályája - az MSZMP-ben érvényesülő szemlélet miatt - a legutóbbi időkig egyoldalú értékelést kapott.” Ezután felrója az újonnan alakuló pártoknak és „irányzatok képviselőidnek, hogy a kommunista Nagy Imre örökségét ki akarják sajátítani. Ezt követően méltatta az 1953-1954-es reformkezdeményezést és benne Nagy Imre tevékenységét, majd hangsúlyt kapott, hogy 1956-ban „egyszerre kellett küzdenie szektás-dogmatikus ellenfeleivel a fegyveres harcok megfékezésével, a nemzeti sérelmek következményeivel, a restau- rációs, retrográd törekvésekkel. A közlemény deklarálja: „A megújuló MSZMP számára elfogadhatatlan, hogy bárkit is politikai tetteiért halálra [lehet] ítélni.” A következőkben sürgeti Nagy Imre perének felülvizsgálatát, amely „körültekintő és felelősségteljes jogi elemző munka segítségével történhet meg.” Összegezve tartalmilag: a párt rehabilitálja Nagy Imrét! S valójában nem volt kiváncsi a jogi processus eredményére, az eljárást csupán - mint mondani szokás - „a rend kedvéért” kellett lefolytatni (hiszen a jogállam felé vettünk irányt.) 52 Jkv. 1993.1.p. 998-999 53 Jkv. 1993.1. p. 1079-1080 255
