M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Kahler Frigyes tanulmánya felcserélése a politikai „reakciós fogalommal”, a tejes jogbizonytalanság és az diktatúra önkényének szentesítése. Ez pedig alapjaiban rengette volna meg az egész korszak büntető ítélkezését - ide értve a népbíróságok ítélkezését is - s ez 1989-ben vállalhatatlan volt a hatalom számára. Hasonló politikai sandaság érhető tetten az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásával kapcsolatos ítéletek semmissé nyilvánításakor is. Itt jól tettenérhető érdek annak leplezése, hogy 1956 megtorlása során a Kádár-rendszer megtorló apparátusa épp úgy alkalmazta a konstruált koncepciós pereket, mint az ’50-es évek AVH-ja. Az egyéni felülvizsgálatok után ítéletben kellett volna kimondani a tényállások konstruált voltát Tóth Ilona, Brusznyai Árpád, Földes Gábor, Nickelsburg László és a velük együtt elítéltek ügyeiben, és még számos ügyben. Ez azonban csak Nagy Imre és társai ügyében történt meg. S hogy ez kormányzati szándék (is) volt, azt kézzelfoghatóan bizonyítja Dombach Alajos Magyar Nemzetnek adott interjúja - amelyet Zinner Tibor is idézett44: A „TIB vezetése egyet kell értsen a kormány ama álláspontjával, hogy az 1956 utáni megtorlási korszak perei közül egyedül Nagy Imre és társai ügyében történjen meg az egyedi felülbírálás, mert az ennek során hozott Legfelsőbb Bírósági döntés alapján egy generális törvénnyel az összes többi ügyben is megsemmisíthető az ítélet. A törvényi megsemmisítés jogi következménye pedig teljes egészében azonos és egyenértékű az egyéni felülvizsgálattal. Minden érintettet - már csak az időtakarékosságra való tekintettel is - arra kérünk: ebbe a megoldásba nyugodjon bele.” Az idézet jól tükrözi a nagyon is egyértelmű politikai szándékot, ami - túl a perjogi kérdéseken - valójában azt jelenti, hogy megkezdődött a forradalom kisajátítása és a „hatodik koporsó”45 kirekesztése. Az egyéni felülvizsgálatok ellehetetlenítésével - pedig akkor még létezett a törvényességi óvás - fokozott felelősség hárult a történettudományra, hiszen a forradalom miatt - gyakran koncepciós perekben - elítélteknek csak a történetkutatás szolgáltathatott igazságot. A perek - ide értve a vizsgálati és nyomozati szakaszt is - elemzése hozhatja meg a valós történeti tényállást, amely tisztességes politikai szándék esetén az igazságszolgáltatás szerveire hárult volna. * 43 44 Zinner Tibor: Személyes adalékok (is) az első két semmisségi törvény hátteréhez. In.: Büntetőjogi Tanulmányok III. Kairosz Kiadó, Bp. 2002. p. 84-85. 43 Vő.: N. Pál József: A hatodik koporsó. In: Hitel, 1998. 7. 251
