M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Kahler Frigyes tanulmánya tóttá. Perújítást akkor engedélyezett a törvény,35 ha az ügyben hamis bizonyítékra alapoztak ítéletet, ha a hatóságok hivatali kötelességüket megszegve jártak el, ha az ügyben több ítélet született, ha az ügyben olyan új bizonyíték merült fel, amelyet eddig nem bíráltak el. A perújítás kezdeményezésére joga volt az ügyésznek - a vádlott javára és korlátozott időn belül a terhére is -, a vádlottnak valamint a védőnek kizárólag a vádlott javára. Az eredményes perújítási eljárás lefolytatását követően a korábbi ítéletet az eljáró bíróság hatályon kívül helyezte és a törvénynek és a felvett bizonyítás eredményének megfelelő új ítéletet hozott. A másik rendkívüli perorvoslat - a törvényességi óvás - kizárólag a legfőbb ügyész diszkrecionális joga volt.36 A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság előtt lehetett emelni, s a Legfelsőbb Bíróság az ügyben-jogorvoslat kizárásával - hozott döntést. Törvényességi óvásnak akkor volt helye, ha a megtámadott ítélet törvénysértő vagy megalapozatlan volt. Törvénysértő lehetett egy ítélet, ha az eljárt hatóságok a hatályos eljárás jogi vagy anyagi jogi törvényeket sértették meg. A bírói gyakorlat lényegében megkövetelte, hogy a törvénysértésnek az ítélet érdemi részére kihatása legyen. Amennyiben ez nem volt megállapítható, úgy a rendkívüli perorvoslat - ez okra alapozva - nem volt eredményes. A megalapozatlanság fogalmát a Be. szabályozta37 (nem a rendkívüli, hanem a rendes perorvoslatok körében). Megalapozatlannak tekintették az ítéletet, ha az első fokú bíróság ítéletében a tényállás nincs felderítve, nem állapított meg tényállást vagy a tényállás hiányos volt, ha ellentétben állt a bizonyítás anyagával (iratellenesség), ha a bíróság egyes tényekből más tényekre helytelenül következtetett. A megalapozatlanság tehát nem jogi, hanem tényállásbeli hiányosság. A tényállási hibákból eredő jogorvoslati lehetőség, illetve annak korlátozott 35 Be. 213. § (1) bek. 1-4. 36 Ebben a formájában az 1954. évi V. tv. 83. §-a vezette be. 37 239. § (1) A másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan. (2) Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, ha a) a tényállás nincs felderítve, b) a bíróság nem állapított meg tényállást, vagy a megállapított tényállás hiányos, c) a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával, d) a bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. 247
