M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Rendszerváltás 1989 a legtöbb civil szemében pontosan antidemokratikus jellegű. Mindegyik közvélemény kutatásnak, politikai-kulturális kutatásnak szembe kell néznie ezzel az ellentéttel, hogy miközben a demokratikus intézmények fejlődnek, a polgárok egyre jobban elégedetlenek a rendszerrel. Ezáltal állampolgári szinten a politikai jogok növekvő kiterjesztése együtt jár a gazdasági egyenlőtlenségek növekedésével. Miközben az emberek politikai jogai nőnek, aközben nő a köztük lévő gazdasági egyenlőtlenség is. A politikai tér ugyan kétségtelenül nyitottabbá és szabadabbá válik, de az emberek percepcióiban a piacgazdaság kiterjedésével a gazdasági egyenlőtlenségek növekedése miatt az új rendszernek nem a nyitottsága, hanem sokkal inkább a zártsága jelenik meg. Egy zártabb gazdasági térben találják magukat, ahol sokkal nagyobbak az emberek közötti anyagi különbségek, sokak számára a politikai kiszolgáltatottságot egyre inkább a gazdasági kiszolgáltatottság veszi át. Az egalitarista rendszerhez (kollektív szegénység) szokott polgárok egy része azt veszi észre, hogy a nálánál gazdagabbakhoz képest az anyagi javak egyre nagyobb arányának használatából ki van zárva. A közép- és keleteurópai országokban sok ember számára a politikai rendszer demokratizálódása tehát kéz a kézben jár a gazdasági rendszer bizonyos értelmű és szintű „anti-demokratizálódásával”. Az új demokratikus politikai osztály feladata többek között az, hogy gondoskodjon arról, hogy ez az érzet a társadalom minél kisebb hányadában erősödjék csak meg, és ne lépje túl azt az optimális határt, melyet az emberek toleranciája még eltűr anélkül, hogy visszakívánnák a régi, tekintélyuralmi rendszert (Simon, 2000, 260-286). Az eddig leírtak alapján kijelenthetjük, hogy a poszt-kommunista társadalmak demokratizálódása egy sokkal összetettebb folyamat, mint azon tekintélyelvű társadalmak átalakulása, amelyek mindig is a piacgazdaság alapján működtek. Ezáltal a poszt-kommunista demokratizálódás nemcsak a politikai kapcsolatok hatáskörét és rendszerét módosította, hanem sarkalatos változásokat hozott a gazdasági világba, amelynek következményei számos esetben sértették a demokrácia néhány alapelvét - kizárólagosság, gazdasági egyenlőség, esélyegyenlőség, stb. -, noha az elvek nagyon fontosak a polgárok demokrácia-felfogásában. Láttuk a közép- és kelet-európai poszt-szocialista országok átmenetének sajátosságait és ellentmondásos jellegét, összetettségét, mely annyira különbözik a dél-európai, dél-amerikai és délkelet-ázsiai országok fejleményeitől. Összegezve tehát eddigi eszmefuttatásomat, a közép-európai régióban lezajlott változások leírására szakmailag kifejezőbbnek és komplexebbnek 22
