M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Rendszerváltás 1989 miatt elmarasztalt ártatlan esetében törvényjavaslat készülhessen büntetőügyük semmissé nyilvánítására.19 Miután jeleztem, hogy a Vida Ferenc vezette népbírósági tanács egyes ítéletpéldányait a LfB TŰK őrzi, én is ott olvastam el, mi több, titokban abból jegyzeteket készítettem '87-ben. Abban állapodtunk meg, hogy ennek alapján részére is szerkesztek egy rövid anyagot, függetlenül a felkérésétől, az „összefoglaló”-tól. Azonnal érzékeltem, hogy az ítélet létéről tett megjegyzésem izgalomba hozta. Arról én nem tudtam - ő meg hallgatott -, hogy a büntetőper iratanyagának megszerzése körül óriási, a közvélemény előtt ismeretlen küzdelem bontakozik ki.20 „Fecsegésem” révén most első kézből ismerhetik majd meg ő és felettesei - így Grósz is - annak évtizedeken át titokban őrzött tartalmát. Az igazságügyi tárca tájékozottsága ellensúlyozható lesz.21 Mi húzódott meg a háttérben? Vásárhelyi Miklós, a Naggyal és társaival szemben 1958-ban lefolytatott büntetőeljárás VIII. rendű vádlottja a történtek megismerése érdekében 1987. november 5-én - írásbeli kérelmet nyújtott be a LfB-hez, amelyben leszögezte: „legalapvetőbb jogom, hogy a reám vonatkozó ítéletet ismerjem. 19 Kulcsár Kálmán i. m. 289. o. 20 Zinner, 2002, 15-20. o. 21 LfB TŰK TB. NB. 003/1988. Vásárhelyi Miklós perújítási kérelme. Az 1958-as ítéletkiadmány 1988. július 12-13-án, ideiglenesen volt a tárcánál, viszont 1989. február 13-án már másolatot is kapott Kulcsár. Mindez összefüggött azzal, hogy miután Balogh tőlem megkapta a Nagy és társai-ügy ítéletére vonatkozó írásom, ebből vált (ismét?) ismertté, hogy abból a LfB TŰK ún. házi iratai között ítéletkiadmányok (közöttük az első példány is!) találhatók. Miután Kulcsár elolvasta az ítéletet, ezt követően fordult Grószhoz február 16-án, hogy a párt első embere segítsen neki abban, hogy a B. M. bocsássa rendelkezésre a büntetőper teljes dokumentációját. (Február 13-án a legfőbb ügyész, Szíjártó Károly, valamint Czili is kapott másolatot az ítéletből, miként Grósz és köre is betekinthetett az ítéletek egyikébe (ez utóbbi kölcsönzésnek különben nincs nyoma). Ezek a másolatok az MSZMP KB PB és az MSZMP KB ülése közötti időszakban készültek. Azt követően, hogy április 13-án, Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész büntető-helyettese is másolatot kapott az ítéletből, az április 20-án tartott kormányülésen Németh Miklós utasította a belügyi tárcát, hogy a büntetőperes eljárás anyagát azonnal adja át a Legfőbb Ügyészségnek [a továbbiakban: LfÜ]. A B. M. azonban a felülvizsgálat megkezdéséhez nem adta át a V-150 000 sz., Naggyal és társaival szemben lefolytatott büntetőügy valamennyi (zárt irattárban) őrzött dossziéját, többet törvénytelenül visszatartott. Ezek hiánya nem gátolta a LfÜ vizsgálatát, és a legfőbb ügyész június 13-án benyújtotta a törvényességi óvást. Arra, hogy a BM-ben még számos dossziét őriztek, már az Antall-kormány idején derült fény. 200
