M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)

I. fejezet

Simon János tanulmánya

szeként. Megítélésem szerint viszont a két fogalom értelmezési köre részben metszi egymást, részben pedig egymástól eltérő területre esik, van közös halmazuk is és van különálló halmazuk is. Nézzük meg közelebbről azokat az érveket, melyek álláspontomat alátámasztva az egymást metsző halmazok elmélete mellett szólnak! A továbbiakban lényegében arra a kérdésre válaszolunk, hogy miben állnak a hasonlóságok és miben az eltérések a „tran- zíció ’ és a „transzformáció” között?

Latin-Amerikában a katonai hatalomátvétel után nem nyúlnak a magán- tulajdonhoz. Kétségtelen, hogy néha pl. a közvélemény megnyerésére a korrupció-ellenes harc nevében néha vagyonokat koboznak el. Alkalmanként előfordul, hogy a külföldi emigrációba vonult ellenállók vagyonát vagy földjét elkobozzák és felosztják, de alapvetően azt mondhatjuk, hogy tiszteletben tartják a magántulajdon sérthetetlenségét. így a CT megtartotta a maga integritását és komplexitását.

Közép- és kelet-európai civil társadalmak fejlődése ettől eltérő irányt vett a kommunista diktatúrák erős nyomása alatt, olyannyira, hogy talán nem is fejlődésről, hanem torzulásról kellene beszélni. A kommunista (szocialista) forradalmak egyik kimondott célja éppen a tulajdonviszonyok megváltoztatása volt, amikor pedig a kommunisták hatalomra kerültek, első dolguk ennek megvalósítása volt, a nagyobb- és a közepes magánvagyonokat elkobozták, vagyis a termelőeszközöket államosították. A szocialista országok gyakorlata szerint az országban a termelőeszközök kb. 90-95%-a állami tulajdonban volt, így nem csak a középosztályt, de az egész civil társadalmat megfosztották az önálló gazdasági bázisától. A kiszolgáltatottá vált individuum csak az állami munkaszervezetben találhatott munkát. Ha bármilyen rendszer-ellenes tevékenységért elítélték, akkor ő és hozzátartozói már csak a perifériára mehettek dolgozni (portás, éjjeliőr, rakodómunkás, perecárus stb.), ha egyáltalán oda is bevették. (Lásd erről az 1956-os elítéltek és hozzátartozóik utóéletét a ’60-as, ’70-es években!). A kommunisták nemcsak a civii társadalom magántulajdonát államosították, de föloszlatták annak érdekvédelmi szervezeteit, továbbá megtiltották új alapítványok, körök, egyesületek, védegyletek alakítását.

Az anyagi bázisától megfosztott civil társadalom tehát „csonka társadalom” volt, melynek tagjai így atomizáltan végletesen kiszolgáltatottá váltak a diktatórikus hatalom önkényének. Ez az a fundamentális különbség, ami megkülönbözteti egymástól a latin-amerikai és a kelet-európai diktatúrákat. Amikor pedig a poszt-kommunista átmenetről beszélünk, akkor eb19