M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Rendszerváltás 1989 az MSZMP körein belül működtek, sokan magas szintű gazdasági pozíciókban, és az, amit manapság „valódi rendszerváltásnak” neveznek sokan, nem állt közvetlen érdekükben. Belőlük lettek a piac liberalizálásának szószólói, később a szabad tőkeáramlás elkötelezett hívei, ezáltal az addig homogenizáló, marxista gazdasági felfogáshoz képest száznyolcvan fokos fordulatot tettek meg. Erről az érdekkörről a későbbi politikai folyamatok során beigazolódott, hogy legkevésbé sem az ún. nemzeti (kisemmizett, de masszív, nagy létszámú, hagyományos értékrendet valló) középrétegek érdekei szerint politizáltak - az utólag felszínre került ismeretek szerint ez nem is meglepő. 2. A négy kommunista, majd posztkommunista elit hatalmán túl - annál talán sokkal inkább fajsúlyos tényezőként - nem lehet elfeledkezni a külső hatásokról. Magyarországon 1991-ig állomásozott a szovjet hadsereg, mely, ha passzív résztvevőként is, de folyamatosan biztosította az átmenet „békés” és „bársonyos” voltát. Nem utolsó sorban pedig a külföldnek, a nyugati hatalmaknak is ez volt az érdeke. Mind az USA, mind a nyugat-európai országok a szovjet típusú rezsimek lebontását, egyfajta liberális demokrácia kiépítését, nem utolsósorban a gazdasági átmenet zavartalan és érdekeiknek megfelelő lebonyolítását tartották kívánatosnak. A „forradalmi” káosz és bizonytalanság, főként a sokszor hangoztatott „szélsőségek” hatalomra jutása semmiképpen sem állt érdekükben, de erről a kérdésről a sajtó-megnyilvánulásoknál sokkal többet mondhatnak majd a titkosszolgálatok nyugdíjba vonult tagjainak emlékiratai - tudván azt, hogy ezek teljességre törekvése hiú remény, akárcsak a levéltárakba nem került, hovatovább rég megsemmisített iratok megismerése is. 3. A harmadik ok, ami miatt végső soron a rendszerváltás nem járt szélesebb körű elitváltással, az a kései Kádár-kor homogenizált, eredeti nemzeti tudatától (vagy tudatosságától) megfosztott, szinte kizárólag anyagi javak által motivált társadalmának működéséből fakadt. Van igazság abban, hogy a magyarok - mint ahogy a legtöbb középeurópai nép - kénytelenek voltak együtt élni a szocialista doktrínával, a megszabott keretrendszerrel, és nemzeti érzéseik - bizonyos mértékben - devalválódtak, még akkor is, ha ez sokaknál belső berzenkedéssel, gyakran forrongó háborgással társulva ment is végbe. .Akár idomulva, akár nem, de 144
