M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Rendszerváltás 1989 lágosult, abszolutista gondolkodó. Ő mondta egy újságinterjúban, hogy az út a diktatúrából a demokráciába valószínűleg el fog húzódni, nem lesz rövid és egyenes, hanem különböző hullámai lesznek, és ezt a folyamatot a „transition” (spanyolul átmenet) szóval írhatjuk le (Simon, 2008). A tranzitológia első nagy és ma is figyelemre méltó alkotásának D. A. Rustow közel fél évszázada megjelent írását tartom (Rustow: 1970: 337- 363). Rustow óta általánosan elfogadott tény, hogy a demokráciába történő átmenet semmi esetre sem egy lineáris vagy egy előre kiszámítható racionális folyamat. Különösen nem az, ha figyelembe vesszük az átmenet során a nemzetközi hatásokat, a többféle irányból jövő kalkulálhatatlan kimeneteleket, az elkerülhetetlen visszaeséseket, a folyamat változatosságát és sokszor bizonytalan kimenetelét. Rustownak a demokráciák stabilitásának tapasztalatokból kiinduló elméleti alapvetései a mai napig gondolatébresztők (1970). Jelen tanulmányunk szempontjából két fontos felvetésére hívjuk fel a figyelmet. Az első szerint a demokratizálódási folyamatokat alakító tényezők sokszor nem a társadalom struktúrájából jönnek át a politikum szférájába, hanem véletlenszerűen összekapcsolódó nem társadalmi elemekből. Ezzel nemcsak teljes mértékben egyet értünk, de ki is egészíthetjük, mert véleményünk szerint ezek a nem-szociális prediszpozíciók legtöbbször a média segítségével a politikai elitcsoportok politikai kultúrájából, magatartásából, attitűdjéből, értékrendszeréből, viselkedési mintáiból, norma-követéséből, konfliktuskezelési képességeiből következnek, szüremkednek le (Simon, CEPSR, 2009). Az sem mindig garantált, hogy a demokrácia kiépítésének folyamatában az új aktorok csak demokratikus eszközöket alkalmaznak, gyakran előfordul, hogy éppen a demokrácia intézményeinek kiépítésére antidemokra- tikusan járnak el. Schmitter, O'Donnel és Whitehead 1985-86-ban megjelentetett négykötetes könyve, illetve Juan Linz és Alfred Stepan 1996-os opusza ma a tranzitológia legfontosabb elméleti szakirodalma, melyet minden témához kapcsolódó elemzés referenciának használ. A poszt-kommunista átmenetekről azonban eddig nem született igazán jó, átfogó elméleti munka, a több országot összehasonlító kutatás pedig ritkaságszámba megy (pl. Bames-Simon által szerkesztett The Post-communist Citizen című 12 országban végzett empirikus kutatásra alapozott művet, melynek 11 neves európai és amerikai szerzője van (Bames - Simon, 1988). 12
