Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)

Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”

Interjú Renke Valériával

belőle valami, Korom Mihályon múlt, hogy eltrehánykodta, és elszalajtottuk ezt a jó alkalmat. ... A választási rendszerben megettük azt az előrelépést, ami igazán hozott pezsgést, ez az abszurd dolog, hogy kötelező kettős jelölés legyen.

Kérdés: Kin múlott volna ennek a sikeressége? Ha Korom Mihályon, akkor ő ezt nem szerette volna végigvinni?

Válasz: Ellezserkedte. Oda se figyelt rá. Holott nagyok sok jó, itt is nagyon sok jó kutatási anyag volt, voltak jó tapasztalatok, nálunk folyt egy ilyen több hónapon át végzett munka, egy kutatóintézettel közösben dolgoztunk, 22 vidéki kisvárosi tanácselnököt és egy-két párttitkárt is köztük foglakoztattunk azzal, hogy kérdőíves felmérés, helyi tapasztalatok, és több ilyen kerekasztal vitában az önkormányzat lehetőségétől, követelményeiről, stb. /kérdeztük őket/. Abból a 22-ből ki lehetett volna stafírozni több megyét. Tudja? De ... olyan viccet nem lehet csinálni, ezt néhányszor megtettük, hogy fiatalokat előreugrattunk úgy, hogy nem volt kellő gyakorlatuk, és akkor belerokkantak a föladatba. Ha becsületes, akkor biztos belerokkan, ha nem az, akkor köszönjük, jobb, ha nem kérünk belőle. Mind a két variációra tudunk példát, de ezt már nem akarom tovább mondani.

Kérdés: Nem tudom, van-e még valami esetleg, amit el akarna mondani befejezésképpen, ami esetleg kimaradt.

Válasz: Hát nézze, nem tudom, most már mindent elmondtam, de a politikai reform fontos követelmény volt, hamarabb kellett volna vele foglalkozni. Hát világlapomban ’77-ben jött egy ilyen politikai reformcikk és azt követő vita, most nagyon ijedten nézem a következőt. A reform társadalmi elfogadtatásában a mi bezápultságunk és más egyéb mellett az is szerepet játszott, hogy azt a szemléletváltozást, amit a reform első vonalbeli képviselői útján más interpretátorok segítségével kellett volna megtenni, nem sikerült megvalósítani. Az első vonalbeli képviselők nem értettek hozzá, mivel fumigálták azokat az aggályokat, amik közgazdaságilag ugyan tényleg nem indokoltak, de emberileg nagyon érthetőek, érvelésük nemhogy süket fülekre talált, hanem még ellenállást keltett. Ezt ’84-85-ben nagyon lehetett érezni. A politikai reform követelése nem javított ezen a helyzeten, és attól tartok, nem is fog ma sem, mert a szivárványos illúziók, amikkel most versengenek, a politika színterére került emberek - ha csak végül is valahogy össze nem szedik magukat, és több társadalmi felelősséggel nem folytatják a kampányt..., megmaradnak..., hogy ... az MSZMP-t lejáratni a földig, és akkor reménykedni abban, hogy nekik áll a zászló, ez vissza fog ütni. Tudja, amennyire a politikai reform halasztása véleményem szerint hiba volt, egy jobb periódusban, nyugodtabb körülmények között sokkal eredményesebben valósíthattuk volna meg belőle annyit, ami után a továbblépés könnyebb lett volna, annyira most ez a hirtelen és sok nagyon kétes értékű dolog eszkalálódásával félek attól, hogy a nagy lehetőségeinket eljátsszuk. Nekünk nagyon nagy lehetőségeink voltak, a Magyarország iránti remények,

66