Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
hamar, mint „kés a vajban” olyan általános lett, és a szokványos sztereotípia-gyártás és hangoztatás révén olyan hamar sikerült a párt és a közvélemény tudatában elhelyezni, hogy szegény Ferge Zsuzsa és néhány más ez ügyben tisztánlátó szociológus igazán hiába kiabált, lármázott, veszekedett, nem akart rájuk hallgatni senki. Annyit ki lehetett védeni, hogy gyors intézkedést ebben az ügyben ki lehetett driblizni. Akkor Sarlós volt az illetékes miniszterelnök-helyettes, és a Tervhivataltól valaki, meg a Ferge összeültek. Én vállalkoztam arra, hogy „tolmács” leszek, mert Kravero nem érti Férgét, Ferge nem érti Kraverot, és a Sarlós nem érti egyiket sem. Úgyhogy kellett egy ilyen /„tolmács”/. Szóval tényleg... szociálpolitikai és szociológiai vitát elég sokat csináltunk, otthon voltam ebben, és támogattam a Ferge Zsuzsa álláspontját, rettenetesen sajnálom, hogy ez olyan felemásan van a mai napig. Nemcsak a hivatalos döntésekben, hanem a közvéleményben is, azt még inkább sajnálom, hogy a Zsuzsa, úgy látszik, azzal próbál valahogy érvényt szerezni - a szerintem is helyes - elgondolásainak,.. .hogy nem lehet összeházasítani a thatcherizmust és a svéd jóléti politikát. No, ugye ennek a reformhatározatnak, a ’84-esnek említettem a szakszerűtlenségét és következetlenségét, az a nagyon szerencsétlen állapot, amibe belecsúsztunk ’85 után, az még több zavart keltett, de a hibás döntést, a téves helyzetfelismerést és mindazt, ami ennek következménye volt, úgy láttam, hogy abba belejátszott az utódlási vetélkedés is. Kérdés: Kik voltak az utódjelöltek? Felmerült Havasi Ferenc, Berecz János, vagy Maróthy László neve? Válasz: ... Maróthy? Tudom, hogy ilyeneket emlegettek, de ez egy komolytalan dolog volt. Nem, hát amilyen, hallanak ugye, pesti kávéházi pletykákat, az ilyen fülesek komolytalanok. Nem hiszem. Hát befejezésül a ’85-86-os időszak, a teljes elmerevedés /időszaka/, és az első számú vezetők már képtelenek voltak megfelelően reagálni az új és egyre égetőbb követelményekre. Csak a külpolitikában volt még ekkor is bizonyos komoly szerepe /a magyar politikának/, vagy néhány pozitív lépés, általában a ’80-as években kádári, illetve magyar kezdeményezések sok jó dolgot hoztak. ... /A külpolitikában/ mindig kölcsönhatásokról van szó, Kádárnak..., a Komócsin partner volt ebben, a többieket én még nem ismertem, hogy /mennyire szerettek volna/ nyitást különböző irányokba. Kezdeményezzünk, és Kádár tézises volt, amit próbált elfogadtatni, de Gorbacsov előtt ez nem ment. Hogy kérem, elvtársak, ha mi komolyan gondoljuk azt, hogy béke védelme és a leszerelés érdekében akarunk elérni valamit, és eredményre akarunk jutni, akkor nem a barátainkkal, hanem az ellenfeleinkkel kell tárgyalni. És ha ördögnek hívják, imperialista akárkinek, legalábbis azokkal, akik egy elfogadhatóan korrekt partnernek találunk, ellenség az lehet, de legalább korrekt tárgyalópartner legyen, azokkal tárgyalnunk kell..., a Brandttal, Schmith-tel, finnekkel, osztrákokkal, Kreisky-val. Velük kezdte. És hát aztán már a külügyesei időnként bedolgoztak, mert tettek javaslatokat, de az első időkben ez... A ’7.1-72 körüli időtől ez már így volt. Interjú Benke Valériával 59
