Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
képesek eladni, akkor hadd adják, hiszen kell a dollár. Hogy mennyiért, az akkor nem volt kérdés. A lengyel sokk a következő volt: mi voltunk a jó szocializmus, mert a kádári politika miatt vagy hatására minket nagyon elfogadtak. Nemzetközi presztízsünk óriási volt, nagyon-nagyon barátságosak voltak. Kérdés: Kelet-Európábán is barátságosak voltak velünk? Válasz: Nem, na de hát nekünk akkor dollárhiányunk volt. Nem, Kelet-Európábán gyanakvással, fenntartással néztek. Engem még ’84-ben az /egyik/ kollégám úgy kiosztott, mint annak a rendje, külön meghívott egy beszélgetésre, ami egyszerűen egy raport volt. /Szóba került/ a magyarországi magántulajdon eluralkodása, visszaélések, picsi-pacsi, úgy „lebarnított”, hogy csuda......, szlovákok is alaposan ki szoktak bennünket ilyenekért osztani, a csehek kevésbé, de a szlovákok erősen. ... Az ember /ezt/ udvariasan végighallgatja, és mivel nekem volt edzésem szovjet emberekkel vitatkozni, mert ’57-ben nagyon erős vitákat kellett folytatni. Akkor vissza akarták hozni mondjuk a rádióban a Moszkvában szerkesztett magyar adásokat, hogy este fél héttől 7-ig, vagy 7-től fél 8-ig onnan világosítsák fel az embereket a Szovjetunió politikájáról, amit nem akartunk engedni. Egy antipropaganda volt, meg még néhány ilyen dolgot, edzésben voltam, tehát mondtam pohárköszöntőt olyan pohárköszöntőre, amiben az volt, hogy most már látják, hogy én vagyok a Szovjetunió barátja, hogy kicsit hajlékonyán ugyan, de meg kellett mondani, hogy érdekes, én akkor a Szovjetunió barátja voltam, amikor ez az életem kockáztatásával járt, nem hiszem, hogy erről most leszoktam. S hát,... utána kicsit paprikásán, igen, néhány fiatalembernek, hogy nem akarom őket személyükben megbántani, de: „Bocsánat, maguk lehet, hogy a Szovjetunióért élnek, én azt látom, hogy abból biztosan”. 1972-74-ben csendesebben voltam,... ez a ’80-as évekbeli dolog, ez már egyáltalán nem izgatott, hát akkor már ott tartottunk, hogy a reformhatározat készen volt. Akkor én munkát osztottam vissza, egyik helyettesük egy delegáció élén akkor járt nálam, akik olyanokat mondtak, hogy tudják, hogy Magyarországon a falusi emberek már csak egy könyvet forgatnak, a takarékkönyvet. És mondtam, hogy szabad értelmeznem, hogy mit jelent? .... Ebben az időben a takarékkönyv ügyben... nem tudom elmondani, hányadik vita volt, hát akkor már volt kisvállalkozás, már volt... maszek gazdagodik meg minden,. Képzelheti, hogy mi mindent kaptam és türelmesen válaszoltam adatokkal, számokkal, kereseti arányokkal és azzal, hogy ilyen szükségletek vannak, nem lehet másképpen piaci viszonyokat teremteni, csak ilyennel, és el kell fogadni átmenetileg a negatívumot, mert a pozitívum csak később jöhet. Ha nem vállaljuk ezeket a feszítőerőket, nincs hajtóerő. És nem tudom, hányadik ilyen körben begurultam és megkérdeztem: „Ezt hogy érti?”... Nekem ez nagyon jól jött, kiléptem a cipőmből és azt mondtam, hogy: „Mért, ha sorban állnak húsért, akkor jobb az ideológia nevelés? Nálunk senkinek nem kell semmiért sorban állni. Többet mondok! A parasztok választhatnak: piacra járnak-e, úgy tudom, Önöknél a parasztok nagyon hosszan ülnek a piacon azzal a rendkívüli Interjú Benke Valériával 53
