Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
Interjú Benke Valériával hogy okos szovjet emberek ezt fölfogták, de azt mondták, hogy náluk olyan messze van az, hogy például a mezőgazdaság kielégítse az élelmiszer szükségleteket, hogy egyszerűen alig mernek rágondolni. Hát most mégis erre kell gondoljanak. A mezőgazdaság korlátozása, erről már beszéltem, ezt aránylag gyorsan korrigáltuk. A Szabolcs megye, vagy Pest megye között zongorázhatatlan különbség volt az adott dolgok kezelésében. Szabolcs megyében korlátozták a háztájit, és nem engedték a melléküzemágakat. Ez szörnyűség volt. Akkor életszínvonal emelkedést jelentett volna, később helybeli foglalkoztatást, a távlatokra bizonyos kisvállalkozási készséget. A helyi vezetés korlátolt ideológiai érvekkel operáló vaksága /okozta ezt/. Elvtelenséget kell inkább mondanom, nem vakság volt. Tolna megyében inkább vakságról beszéltek, de ott nem kellett korlátozni nagyon a melléküzemágat, mert nagyon jól megéltek a mezőgazdaságból, a főtevékenységből, és nagyon nagy szívvel támogatták a háztájit. Pest megyében Cservenkáné abban az időben megvédte a melléküzemágakat, amikor még hivatalos korlátozás alatt álltak. Tehát nemcsak előtte lendítette föl, nem csak próbálta őrizni a frontvonalakat, hanem még előre is vitte ebben az időben is, mondván, hogy foglalkoztatási gondok vannak, tudnak értelmes munkát végezni, otthon maradhatnak az asszonyok, hasznos termelést tudnak, mért kell mindenkit Budapestre bezúdítani stb., szóval voltak okos, jó érvei, őt se számítják nagy reformernek, mert bizonyos ilyen nagy elvi közgazdasági összefüggéseket nem eléggé értett. Kitűnően csinálta azt, amit egy reformszellemű fejlesztésben, ebben az évtizedben lehetett csinálni. De most sóval hintik be a helyét természetesen, nemcsak azért, mert a MADEV kikezdte, hanem mert saját elvtársainak is terhére volt... puritánsága... Most pedig már lehet rágalmazni. Most már, ahogy Kádár Jánosról azt mondják, hogy „lezárták egész Dobogókőt, ha ő ott üdült - nem igaz! ” Most már mindent lehet nyugodtan mondani. A részigazságok abszolutizálására vagy fölülkerekedésére egy másik példát hozok. Szintén retrográd intézkedésnek tartom, az országos szakmai bértáblázatot és a bértarifa-rendszert. Nagyon helytelen tendenciákat erősített fel, mindenekelőtt a nivellálódást. Miért mondom azt, hogy részigazságok? Fölhozták azt, ami részigazság, hogy a tőkésvállalatoknál nincs akkora különbség, mint nálunk, hogy azonos szakma különböző vállalatainál, szektortól független tulajdonképpen nem szabadna különbségnek lenni. Nyertek! Ámde ezt kiemelni és abszolutizálni azt jelenti, hogy egy súlyosan hibás döntést hoztak. Nálunk nem az van, ami a tőkés világban, hanem kívülről, felülről, adminisztratív úton írnak elő bérszabályokat, az igazságos volta, a teljesítménytől függő volta ilyen alapon a bérezésről az nonszensz. Központilag előírt tarifákba beszorítani az embereket, az minden volt, csak a helyi teljesítménykövetelések, követelményeknek az erősödése, és a teljesítménykövetelmények érvényesítése nem jött általuk létre. Persze nagyon sok egyéb is, ami visszásán alakult, hozzájárult ahhoz, hogy a nivellálódás erősödött, így az infláció, ami hát megerősítette azt a tendenciát, hogy mindenki a piacról él, mindenkinek kell bért adni... . A munkaerőhiány miatt az a vállalati igazgató is kénytelen volt 42
