Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
Kérdés: 1972-ben Nyers Rezső vezetett egy delegációt a Szovjetunióba, amely delegációnak pl. Németh Károly és Havasi Ferenc is tagja volt. Nyers Rezsőt azonban nem fogadták a Szovjetunióban felső szinten, mindenki lemondta a találkozót, ami jelezhette azt, hogy nem kívánatos személy? Válasz: Nyerssel nagyon rossz viszonyban voltak /Moszkvában/. Hozzáteszem, hogy a Nyers elvtársnak a gondolatait és a jellemét én végtelenül sokra értékelem, akkor is sokra értékeltem. ..Egy-egy érdes..., nem eléggé meggondolt kiszólása talán jobb lett volna ha nincs, ...mert így nagyon könnyű volt őt támadni. Nézze, ő a szovjetekről nem kevésszer néhány nyugati újságíró előtt is, ...nem mindig hízelgő, szóval néha nagyon éles kitételeket tett. Egyik alkalommal volt egy olyan nyilatkozata, azt hiszem, egy svéd lap hozta, amiben tényleg inkriminálható kitételek voltak a szovjeteknek címezve. S én megkérdeztem tőle: „Mondd Rudi, te tényleg mondtál ilyet?” Azt mondta: „Dehogy”. ...Persze, hogy vannak, hát észlelhető, hogy vannak, feszültségek ...1973-ban biztosan volt a KGST-vei /feszültség/ áremelés, a világpiaci árak emelkedése... És /Nyers Rezső/ azt mondta, hogy nem, ő nem így mondta azt, hogy vannak ilyen, vagy olyan feszültségek... a mechanizmus különbségekből is fakadóan, stb. Azt mondtam, hogy hogy/an/ lehet az, hogy nem kéred el /az interjút/? /Nyers Rezső/ nem tartotta demokratikusnak, hogy elkérje, hogy az újságíró mit írjon, pedig az az érzésem, hogy néha nem szabadna az embernek kiszolgáltatnia magát. ...A 1971-72-es vitákban nagy szerepet játszottak a közgazdasági hozzáértésünk hiánya. A PB-ben Nyers és Fehér Lajos kivételével azt hiszem, igazán komoly hozzáértése nem volt senkinek. A valódi összefüggések ismerete a közvélemény és a funkcionáriusok körében szintén nem volt meg. Az innen jövő kritikákat - nem a süket balosok vagy a korlátolt emberek kritikáját -, hanem a tényleg tisztességes szándékú kritikát, visszásságokat tartalmazó jelzéseket én is úgy képviseltem..., hogy kezeljük komolyan, keressünk jogi megoldást. A reformot feladni nem, hanem jobban csinálni akartuk, én állítom, hogy ez nagyon sokaknál így volt, míg itt már kezdtek polemizálódni a nézetek. Komócsint illetően én tagadom azt, amit akár a Pullai - ha mond -, vagy Havasi, vagy mások, akár a mostani Ribánszki-nyilatkozatban szerepelt. Komócsin ’73 elejétől súlyos beteg volt, arcidegzsábát tételeztek föl, de hát ez egy rákos megbetegedés volt. Mindenesetre a fájdalmai és az eltorzult arckifejezése miatt ő nem jött ki a szobájából akkor sem, amikor az utolsó időkben még munkaképes volt, és nem is vette túl jó néven, ha bejárnak hozzá. Én tiszteltem ezt a szándékát, igen fiatal koromtól, szinte gyermekkoromtól voltunk jó barátok, azt hiszem, hogy utólag sajnálhatom, hogy nem többször mentem be hozzá, magára maradt. Pullai viszont gátlástalanul visszaélt /a helyzettel/, és... bement két valamilyen slendrián mondatot váltani vele, mert utána azzal jöhetett ki, amivel ő akart. Ennek ellenére a ’72-es vita egyik kardinális kérdésében - ami csakugyan egy reformellenes fordulatot hozott volna, egy teljes visszacsinálást az árstop ügyében -, ő /Komócsin Zoltán/ a jó oldalon állt, és általában azt képviselte, hogy a hibás dolgokat korrigálni.../kell/. Interjú Ben ke Valériával 33
