Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
Kérdés: Tudna mondani egy példát? Válasz: Nézze, én már nem emlékszem a „hundertzwanzig” szabályozó elemre, de voltak olyanok, amelyeknél ordított, hogy az adott szabályozó elem nem segíti a vállalati gazdálkodást, hanem inkább bizonyos formalizmusa miatt negatív irányba tart. Az egész munkaerő-gazdálkodással összefüggő szabályozás... ilyen volt. Most nem emlékszem az elsőkre, amik így felbukkantak, és ezeknek a leghalványabb kritikája kihívta az illetékes államigazgatási emberektől a reformellenesség vádját. ...Amikor a feszültségek szélesebb körben ’70-71-ben az áremelések miatt elindultak, a jövedelemkülönbségek megnövekedése és a „vállalati spekuláció” /miatt/. Ez /utóbbit/ azért teszem idézőjelbe, mert ennek néha voltak olyan tényei, de eleinte inkább a látszatán háborodott fel egy üzemi, illetve a szélesebb közvélemény. Amikor tehát ezeknek a feszültségelemeknek a szélesebb közvéleményi kritikája nyomán nagyobb visszhangja lett, akkor két dolgot lehetett megfigyelni. Az egyik: a pártszervezetek, pártbizottságok semmilyen olyan kritikával nem vitatkoztak, aminek esetleg csak részleges jogosultsága volt, hanem úgymond továbbították felfelé. A saját vállalatuknál viszont olyan hibákkal szemben, /amelyek/ nem a munkát javítják, hanem lavíroznak a szabályzók között vagy trükkös megoldásokkal növelik a nyereségüket, áremelkedéseket csinálnak ... semmit nem szóltak. A saját funkcionárius társaimnál, tehát a KB osztályvezetőinél azt láttam, hogy nem nagyon gyakorolják azt,... hogy mondjam, hadilábra kerül/jenek/ üzemi pártkollektívákkal, /amikor/ egyszerűen visszakérdeztem, hogy és itt mennyivel emelkedtek az árak? És miért? Egy-egy értelmesebb üzemi párttitkár tényleg a szívéhez kapott és azt mondta, hogy csakugyan, ezt is meg kell nézni, de általában mindig a másik volt a szervezetlen, a másik nem kooperált, a másik emelte az árakat, a másik spekulált. Ezeknek a feszültségeknek a növekedése, úgy szoktam egyébként elmondani, ha valakiknek, fiataloknak mesélek erről az időszakról, hogy borzasztó nagy lett az áremelkedés miatti feszültség. ...Volt olyan év, hogy másfél százalék volt! Aztán volt olyan egyszer, hogy 2,3% /volt/ ’72-ben volt, az borzasztó nagy volt. Előtte volt 0,8% 1986-ban volt, /amikor/... előtte lebonyolítottunk néhány áremelkedést, például a húsárak 30%-os emelkedését, hogy ne terheljék a reformszámláját Anagy feszültségek megjelenvén a reformellenes vélemények felerősödtek, ami még nem állt össze igazán komplex reformellenes állapottá, még nem jelentette reformellenes erők tömörülését, de ezek a felélénkült, egyedi vagy szórványos reformellenes vélemények akkor kezdtek ilyen erőteljesebb hangot kapni. Hozzáteszem, hogy úgy figyeltem meg akkor is, a későbbiekben még inkább láttam, hogy a szakszervezeti vonalon is, meg a pártapparátus részéről is a sajtónk inkább „föltrombitálták”, föltranszformálták az ilyen irányú kritikát, minthogy polemizáltak volna azzal, amivel kellett. Egyre szélesebb körökben gyakoroltak erkölcsi kritikát is. A közmorál romlását, az anyagiasságot, a protekció összefonódását a reform számlájára írták. Tényleg volt némi összefüggés,... mert lehetőségek nyílt sokkal több gazdasági akcióra, illetve kiengedettebb volt az atmoszféra. De nyilvánvaló volt, hogy sem a 26 Interjú Benke Valériával
