Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Korom Mihály: „Elszakadtunk a realitásoktól, az álmainkat vagy az elképzeléseinket összekevertük a valósággal.”
Interjú Korom Mihállyal Kérdés: Fiatal volt még ... természetesen törésnek érzi... Válasz: Világos, világos, hát ő majd megmondja, mert én ugyan beszéltem vele természetesen, mikor a ... munkáját tőle átvettem, de valahogy ez nem került ilyen mélyen szóba, hogy mostan miért is történt ez? Mert mondom, hogy ugye valahogy az volt az embernek a véleménye, hogy ... kérem szépen, hát ha úgy találják, hogy ide kell jönni. Kérdés: Kik voltak azok a személyek, akiket Ön a Politikai Bizottságban a leginkább tisztelt ebben az időszakban? Válasz: A legnagyobb tisztelet az a Kádár elvtárs iránt volt, én bennem. Aztán én tiszteltem, és nagyon tisztelem ma is a Fock elvtársat, Kállai elvtársat. Kik is voltak akkor még? De hát főleg ezeket az elvtársakat. Hát nézze csak, ugye ez a tisztelet, hogy is van? Mondom ma is megvan bennem. Kérdés: Még jussunk el ’87-88-ig! ’80-ban, amikor Ön PB-tag lett, a PB-ben milyen funkciót kapott, milyen feladatkört? Válasz: Ugyanazt, mint azelőtt. Kérdés: Tehát titkári minőségben lett PB-tag. Válasz: Úgy van. Kérdés: És ugyanazokat a koncepciókat, feladatokat vitte magával. Válasz: Az nem változott. ... A pártbeli rangom emelkedett, de a munkaterületem ugyanaz maradt. Na most valamit azért én mondanék erről a tiszteletről is, meg a munkarendszerről. Szóval, hogy is mondjam? Azért mindig hangsúlyoztuk... a kollektív vezetésnek a fontosságát, és igazából azért, hát őszintén meg kell mondani, hogy ez a kollektív vezetés inkább kifelé mutatkozott meg, de úgy belülről sok tekintetben sántított. Távol áll tőlem, hogy én most mondjuk, a Kádár elvtársra verném a balhét. Szó sincs róla, mert ez igaztalan lenne. De végül is az ő iránta részemről... tagja részéről is az a nagy tisztelet, és az a nagy tekintély, ami őt egyébként a nemzetközi kommunista mozgalomban is, meg idehaza is abban az időben övezte, ez sok tekintetben meghatározta... az ő vezetési stílusát is. ... Én megkockáztatom azt, hogy ilyen értelemben bizonyos személyi kultusz alakult ki körülötte. Tehát nem a korábbi értelemben vett személyi kultusz, mert az ellen ő nagyon határozottan föllépett, ugye a képek, a tapsolás,... ő nagyon szerényen élt különben, azt én tudom és tanúsítom, és arra biztatott mindenkit, ezt mindig elmondtam minden központi bizottsági alakuló ülésen is. Sokszor hallottam tőle, hiszen a VlII-tól a XIII. kongresszusig hallottam ezt tőle, de ő valahogy úgy alakult ki a helyzet, és én ezt nem tudom pszichikailag sem megfejteni, hogy azért - hogy mondjam -, hát tényleg őt tekintettem én a legokosabbnak. Énnekem lehetett 174
