Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Korom Mihály: „Elszakadtunk a realitásoktól, az álmainkat vagy az elképzeléseinket összekevertük a valósággal.”
Interjú Korom Mihállyal létrehozását, tehát a belker. és a külker, összevonását. Vagy visszatérve az Ipari Minisztériumhoz, hát olyan indokok is elhangzottak, hogy akkor azok nagyon- nagyon kilógnak a szocialista tábor struktúrájából. Kérdés: Ez a pártközpont felől jött - gondolom - ez a vélemény. Ott néhányan megfogalmazták, de nyilván ez sem volt egységes azért. Válasz: Nem volt ez egységes. Kérdés: Kik voltak, akik jobban ilyen szempontokat vettek előtérbe? Válasz: Hát megmondom, hogy elsősorban - amelyekre, vagy akire én visszaemlékezem - ez nem a pártvezetéstől, hanem inkább az érintett miniszterek részéről jelentkezett, legalábbis énfelém, mint Igazságügyi Minisztérium, és a teamet vezető miniszter felé. Kérdés: Tehát akkor mondjuk a Kohó és Gépipari Minisztérium részéről. Válasz: O, a Nehézipari Minisztérium részéről, a Könnyűipari Minisztérium részéről, nekik ugyanis ki volt alakítva a szocialista országokkal különösen a KGST keretében a kapcsolatrendszerük. Attól féltek, hogy ha ez a kapcsolatrendszer megbomlik, akkor nem tudni, hogy mi lép a helyébe, egyáltalán nem fog-e zavarólag hatni majd a KGST-n belüli gazdasági együttműködés kívánt fejlesztése vagy erősítése tekintetében. Na de ilyen kérdés egyébként, mint amit én most mondok, ez a Központi Bizottságnak a plenáris ülésén vagy máshol, ez a legjobb tudomásom szerint nem szerepelt. Ezt csak úgy illusztrációként mondom. Aztán nézze, itt van a szövetkezetek kérdése. Én a szövetkezetek ügyében nagyon jól együttműködtem és tudtam dolgozni, mint igazságügyminiszter is a Fehér Lajossal, és nagyon jól megértettük egymást. Ő nagyon nagy híve volt - sokszor egy kicsit talán, véleményem szerint hogy mondjam, egyoldalúan is, de én ezt nem rovom fel hibájának, ezt természetes dolognak tekintem - a szövetkezeti önállóság kiteljesedésének. Aztán ugye elkezdődtek ott is különböző kérdések körül a viták: Mi legyen a szövetkezetek jövője? Van-e jövője Magyarországon az önálló szövetkezeti mozgalomnak? Ez különösen a mezőgazdasági szövetkezetek tekintetében éleződött ki vagy érződött, például AFÉSZ-ek vagy tudom én, hogy a fejlődés útja nem az-e, hogy majd egy kommunista tulajdonba összekapcsolódik vagy összeolvad az állami tulajdon és a szövetkezeti tulajdon? Voltak ilyen nézetek. Hát, kérem szépen ezek, ahogy a Szovjetunióban is, és azért a Szovjetunióban folyó ilyen nézetek meg viták, azok óhatatlanul hatottak miránk is. Mi végül is abban maradtunk, hogy a szövetkezeti mozgalomra szükség van, és mindenféle siettetés az csak káros lehet az ország gazdasági élete, az ország lakosságának ellátása, és a nemzetközi piacon való jelenlétünk tekintetében. Én még arra is emlékszem, hogy olyan vitáink is voltak, hogy emlékezetem szerint a ’70-es években a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a szövetkezeti tulajdon az körülbelül alig talán 159
