Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Havasi Ferenc: „Emögött egy generációnak a rövidzárlata van, amelyik nem tudott már váltani!”
Interjú Havasi Ferenccel Kérdés: Mennyiben váltott ki reformellenességet a bányászoknál, de általában a nagyvállalatoknál? Fölmerült az a dolog, hogy át kell építeni az üzemet, vagy akár át kell állítani, vagy szanálni kell, már akkor fölmerültek ilyen dolgok. Ezek szerint nem a reformmal hozták összefüggésbe, a gazdaságpolitikával elsősorban, arra mondták, hogy nem tudják, hogy mit akarnak, mármint a vezetés. Amíg a reformban láttak fantáziát, addig a gazdaságpolitikai vonalvezetésben is, ami mondjuk a szénbányászatot, az energiagazdálkodást érintette, addig volt egy következetes vonal. Még mindig az izgat engem, hogy végeredményben mi adta az erejét a Biszkunak, Pullainak, meg a reformellenes társaiknak? Ők egy nagy munkásosztályi demagógiával léptek fel, minősítették a tulajdonviszonyokat, egyéb dolgokat. Feltevésem szerint a párton belüli, meg a politikában meglévő szektásságnak semmi közük nem volt már a vállalatokra támaszkodáshoz - szerintem sem Pesten, sem vidéken -, hanem valójában volt egy erős szakszervezeti lobbi, meg a pártapparátuson belül meglévő szektásság. Vagy nem jól látom? Válasz: Szerintem nagyrészt személyi kapcsolatok ezek, és azért eléggé nagy csoportosulások, ilyen egyetértők, azért ebben Budapest az egy jelentős súlyú centrum volt, a területi titkári gárda azért az egy nem akármilyen politikai erő. Ha valamiben az elkezd ugye véleményt nyilvánítani, de én szerintem a megyei első titkárok, a szakszervezetek ágazati titkárai, a nagyvállalati igazgatók /is hasonlóak voltak/. A nagyvállalati igazgatók egy részének azért az tetszett, hogy veszteni nem lehet. Tehát lehet termelni és el lehet adni. Bukni nem lehet. Akik erre hivatkoztak, inkább ilyen erejük volt, nem a pesti MÁVAG, meg még nem tudom, hogy milyen konkrét tapasztalatok, hanem inkább afféle politikai anyagokra tudtak ezek támaszkodni. Kérdés: Kik voltak ezek a Politikai Bizottságon belül? Egy-két nevet már említettünk: Biszku Béla, Pullai Árpád. Kik voltak még azok, akikkel úgy nagyjából föl lehet rajzolni a reformellenes szárnyat? Válasz: Amikor még én itt voltam /Komárom megyében/, ebbe a csoportba sorolták a Komócsint, mint aki erősen reformellenes volt. Megyei titkárin többször hallottunk tőle olyat, hogy abba kell hagyni ugye ezeket a „hülyeségeket”, hogy „verseny a szocializmusban”. Egyszer ő volt az egyik meghirdetője annak, hogy ár- és bérstoppal kell dolgozni, akkor majd megoldódnak a dolgok. Szegény, amit leírt a Népszabadságban halála előtt egy ilyen nagy cikkben... Benke Vali sem volt egy következetes reformer, azért azt mi tudjuk, hogy a Vali néni mikor hol állt. Kérdés: Gazdaságilag ki orientálta? Talán Friss István? Ő azzal volt kapcsolatban, nem? Válasz: Hát később a Németh Károly. Szóval őneki voltak borzasztóan rossz gazdasági tanácsadói. Közgazdászok között is. Amikor megalakítottuk ezt a 115
