Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Havasi Ferenc: „Emögött egy generációnak a rövidzárlata van, amelyik nem tudott már váltani!”
Kérdés: Hogyha erről mesélne, az érdekes lenne, mert éppen Önre hivatkozva mondta az egyik interjúalanyunk, hogy Ön riogatásnak nevezte ezt. Mondjon már egy-két konkrét példát, hogyan alakultak át ezek a hangulatjelentések! Válasz: Az agitproposok mindig azt mondtam, hogy ez nem más, mint riogatás. Azért merem mondani, hogy ez így volt, mert kérem abba, hogy hogyan lehet bizonyos nehézségeket áthidalni, hogyan lehet arra, nem tudom én, mozgósítani, tehát hogy mondjuk egy agitprop szakma hogyan tud fölkészülni egy ilyen munkára, arról általában nem volt benne szó, hanem hogy a hangulat, és a hangulatban mi volt? Árak, bérek, szociálpolitika, és körülbelül az ugye, hogy mindenki már akkor a létminimum alatt élt. Ebből tulajdonképpen össze lehet hozni hetenként egy olyan hangulatjelentést, ami ott volt a vezetés asztalán, azt olvasta minden héten, és hát csak az volt, hogy volt egy nagyfokú elbizonytalanodás, és nem mertek /lépni/. A népszerűtlen intézkedésektől a fogyasztással kapcsolatosakig, és egyáltalán az életszínvonallal kapcsolatos intézkedéseket mind nagyban befolyásolták az ilyen hangulatjelentések. Emlékszem, én Pesten dolgoztam, amikor voltak például a ’89 júniusi lépések, amikor bejelentették két évre a 15%-os áremelkedést, akkor kimentünk különböző gyűlésekre, televízióba, nagy munkásgyűlésekre, én állítom, hogy annak volt egy sokkhatása ennek az intézkedésnek. De volt egy olyan tapasztalat már akkor, hogy az emberek kezdenek megbarátkozni azzal, hogy egy más időszak fog következni. Ezeket az intézkedéseket, a központi információk ezt egyértelműen veszélyesnek találták. A benne meglévő valami kis biztatót is, ami volt ebben a hangulatban, azt nemigen tudták, hogy hívják. Kiemelni és felszínen tartani. Példát rengeteget lehetne hozni, hogy az ilyen típusú intézkedések mit érnek. Nálunk az érződött, hogy az Agitprop Osztály - a tömegkommunikációnak hogy úgy mondjam a pártirányítása -, akkor még így beszéltünk ugye, ezekben nem volt szinkronban azzal, amit a gazdaságra rá kellett volna segíteni ezeknek a szféráknak. Ezért is volt mindig egy ilyen kettősség benn a pártban is ezekben a kérdésekben, és mindenütt a kormányban, a tömegszervezetekben. Nem tudtunk összhangot teremteni egy összfegyvememi harcot kialakítani a gazdaság előrehaladásához. Nem tudtunk! Se a reformokéhoz, se a gazdasághoz. Kérdés: A ’70-es évek elején rossz irányba ment ismét az ország. Ebben Kádár János milyen szerepet játszott? Szóval miért engedett a nyomásnak? Hogy látja Ön? Válasz: Innen lentről a megyéből - mert én ugye még itt lent voltam - szerintem az erőviszonyok alakulása volt a döntő. A Politikai Bizottság az eléggé megoszlott abban, hogy ki a reformpárti és ki a reform ellenzője. A Kádár, aki ezt az egyensúlyozó szerepet, amit ő sok éven keresztül ilyen esetekben betöltött, ez szerintem elvitatta azt is, mint ahogy később azért kiderült, hogy kintről, Brezsnyevéktől a nyomás, ami szerintem arra ment, hogy nem szabad a reformok irányába menni. Én ’72-ben Interjú Havasi Ferenccel 113
