Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Előszó és használati útmutató a kötethez
Előszó készített interjú kazettáit kutatótársam vette magához, a másik nyolc interjúalannyal készített kazetta viszont nálam maradt. Ez utóbbiak olvashatók most e kötetben. Akkoriban az egyik interjút - próbaképpen - leközöltem az egyik hetilapban, és olyan viharokat kavart, hogy kedvetlenül lemondtam a folytatásról. A ’90-es évek legelején a politikai harcok a szakmát sem kímélték, több politizáló kollégámban heves indulatokat ébresztett, s így számomra hamar egyértelművé vált, hogy még nem jött el az ideje a józan, érdek nélküli számvetésnek. Mostanság már azon töprengtem, hogy érdekel-e még valakit a Kádárkorszak, van-e értelme, hogy nyilvánosságra hozzam ezeknek a beszélgetéseknek, önvallomásoknak az anyagát? Az interjúalanyok egyike sem él már. Vajon van-e morális jogom ennyi idő után közzétenni őket? De hiszen ők is azért mondták el, azért tárulkoztak ki előttem akkor. Mint történész, mint szociológus, mint politológus, és mint hétköznapi polgár egyaránt arra a következtetésre jutottam, hogy nem csak lehetőségem, de kötelességem is a megörökített múltat megosztani másokkal, de különösen az új generációval. A kortársakkal azért, hogy segítsen jobban megérteni azt a lázas kort, a szorongásokkal és reményekkel, várakozásokkal és csalódásokkal teli változásokat, melyet úgy hívtunk, hogy Kádár-korszak agóniája, bukása, a demokratikus átmenet és a rendszerváltozás kezdete. Úgy vélem, eljött az ideje az indulatoktól mentes számvetésnek. A szövegben szereplő személyek közül többen élő kortársaink, mégis a publikálás mellett döntöttem. Ez az interjú talán hozzájárulhat a Kádár-korszak lényegének és néhány kritikus időszakának megismeréséhez, bizonyos összefüggések megértéséhez. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szöveg, amivel az olvasó találkozik, nem a Kádár-korszak története, hanem nyolc PB-tag visszaemlékezése, úgy, ahogy ők látták. Puccs volt-e vagy összeomlás? - teszem fel a kérdést a címben. Választ erre nem én adok, hanem maguk a benne lévő politikusok. Ki így, ki úgy látja. A könyv szerkesztője-amennyire az interjú keretei megengedték-az interjúk készítésekor is próbált kívülálló, távolságtartó maradni, még ha a beszélgetéseknek kötelező magatartásformái rá is vonatkoztak. A megkérdezettek között egyébként végig ment a hír, hogy udvarias-e a kérdező, nem bántó és vádaskodó-e, s csak így sikerült mind a nyolc egykori PB-tagot szóra bírni. Akkoriban nagyon vigyáznunk kellett, nehogy egy-két agresszívabb kiszólással megsértsük az előttünk megnyíló személyt, mert akkor ő azonnal fölállt volna. Nem titkolom, ez annyira sikerült, hogy az önvallomások alatt olyan is akadt, aki a fölvétel alatt annyira magába szállt, hogy elérzékenyült, s le kellett állnunk. Más esetben a magnót kapcsoltatták ki, mikor „vallomást’’ tettek, erősebben bíráltak, és neveket említettek. Nem kívántam ostort pattogtatni, ítéletet mondani sem akkor, sem most. Tudományos kutatóként és tanárként vallom, hogy az őket terhelő felelősség kérdésében a történelemnek kell ítéletet mondania. Mélységesen egyetértek azzal az elvvel, hogy „a földön fekvő emberbe nem rúgok bele”. Egyébként is utólag belegondolva hálásnak kell lennünk az interjút vállaló PB-tagoknak azért, hogy 7
