Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. február 3-i ülése - Az első ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. február 3
Az MSZMP KB NJKB 1989. február 3-i ülése Hatalmi grémium folyamatnak lehet tekinteni, műszaki-technikai értelemben mindenképpen, de ezen túlmenően is már, és ez nem jó dolog. Tehát alapjaiban újra kell gondolnunk a nemzetközi helyzet megváltozása miatt, saját belső helyzeteink, erőforrásaink miatt a hadseregnek a szerepét erre az útra léptünk, kész nem vagyunk vele, de erre az útra léptünk. Én látok határozott törekvést a néphadsereg vezérkarában erre és ez a „B" változat egy lehetséges változat, szerintem ennek a további kimunkálásán, optimalizálásán kell dolgoznunk, és ehhez megfelelő belpolitikai hangulatot kell teremteni. Tehát nagyon fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy a hadsereg szerepét, főleg, hogy ha egy, a nemzeti érdekeinken alapuló belpolitikát és nemzetközi politikát akarunk folytatni, akkor ehhez világos, a közvélemény és a parlament is elfogadja. Tehát erő nélkül, adott esetben katonai erő nélkül azokra az összefüggésekre is utalva, hogy fenyegetni bennünket most elsősorban nyugatról fenyegetnek. Ezt azért tudatosítani kell, hogy ennek ára van. Nem javaslom, hogy a szovjetekkel két variációról tárgyaljunk. Nyilván a „B" variációnak egy pontosított változatáról lehet tárgyalni csak, és ismerve ezekben a dolgokban a szovjet tárgyalási technikát, én inkább azt javasolnám, hogy egy „C" verzióról kezdjünk el tárgyalni, amiből egy „B" lehet optimális esetben. Nem örülök neki, hogy így van, de hát látja az ember a fordított tárgyalásokat, hogy viszonylag magas alapról indul a dolog, és aztán kín-keservet magunk mögött tudva tudjuk letornázni azt, hogy számunkra éppen hogy elfogadható szintre, nyilván ügyelni kell, hogy léptéket ne tévesszünk el, ez a „C" variáció nem lehet lényegesen radikálisabb, mint a „B", de kell hagyni magunknak visszavonulási lehetőséget a tárgyalási pozíció esetében. Én az alapelveket is helyeslem, de nem látok igazán pénzügyi hátteret e mögött. Könnyű kimondani egy olyan elvet, hogy mennyiségért minőséget, de nagyon nagy valószínűséggel állítani tudom azt, hogy ez egy drágább konstrukció. Tehát optimalizálni kell ebben is, mégpedig úgy kell optimalizálni, azt hiszem, hogy egy másik arányt nézve, a fenntartást, fejlesztést nézve a fejlesztés lehetősége nőjön, és a fenntartás csökkenjen. Tehát ennek a két tényezőnek a kombinációjával kell optimalizálni, mert elég kemények a gazdasági korlátok, amit előre látunk a saját gazdasági teljesítményeket illetően, ezek nagyon kemény korlátok, és egy gazdasági ellehetetlenülés teljesen új helyzetet teremt. Ezt nyilván el kell kerülni. Ezért is én miközben a részletesebb kidolgozást egy ilyen középtávú elképzelésnek látom, úgy gondolom, hogy ezzel párhuzamosan egy hosszabb távú, tehát a 95 utáni időszakkal is számoló elképzelésbe kell beilleszteni a jelenlegit. Akkor is, ha ennek ma még elég
